Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

zella napjait a megadással végzett, lélekölő házimunka töltötte ki. „Reggel takarítottam, aztán iskolába mentem, . .. amikor hazajöttem, vasaltam."

7 Másik részlet 1878. jún. 28-ról: „Reggel sikáltam a szobákat és tisztítottam az ablakokat. A mama vasalta a férfiingeket, én pedig főztem."

8 Kevés szabadidejét olvasással, zongorázással és kötéssel töltötte. Naplója kislányos rajongással emlékezik meg Áchim Mihályról, aki régebben, teológus korában a Becker családnál lakott. „ . .. mindig-mindig Gyónra gondolok, jobban mondva csak a gyóni papra." (1878. júl. 10.)

9 „ . .. már csaknem kívülről tudom leveleimnek tartalmát, melyeket kedves Miskám küldött nekem .. ." (1878. júl. 21.)

10 Becker Gizella 17 éves volt, amikor ezt a naplóját írta. Még ugyanebben az évben, nov. 27-én feleségül ment a 30 éves Áchim Mihályhoz. A szürke pozsonyi hétköznapokat a szürke gyóni hétköznapok váltották fel. Egyetlen, szűkszavú, de nagyon jellemző adatunk van Becker Gizella gyóni éveiről, egy családi feljegyzés,

11 amely felsorolja a Becker Gizella és Áchim Mihály házasságából született gyerekeket : születés elhalálozás Mária 1880. aug. 22. Gizella 1882. márc. 22. Péter 1883. jún. 22. 1883. júl. 21. Géza 1884. jún. 25. Mihály 1886.\máj. 14. Ádám 1890. ápr. 10. 1894. jún. 10. Piroska 1893. jún. 30. Hogy a születéseken és temetéseken kívül mi juthatott osztályrészül Becker Gizellának a mogorva, zord férj mellett, nem szükséges részleteznünk. Ilyen körülmények között talán nem is meglepő — bármennyire megdöbbentő —, hogy 1894-ben, Ádám fia halála után, 33 éves korában örökre elborult Áchim Mihályné elméje. Elmegyógyintézetbe került, ahol még sokáig élt.

12 Édesanyja tragikus betegsége mélyen megrendíti a 10 éves Gyóni Gézát. Az őrült anya komor, de szeretettel megrajzolt képe vissza-visszatérő motívuma lesz Gyóni költészetének. „ ... — Reám néz, — óh, de nem látja fiát. Halott és nincsen eltemetve." (Anyám)

13 Ez volt az a családi környezet, amelyből a tízéves Gyóni Géza kiszakadt, és ahová a szarvasi, békéscsabai, illetve pozsonyi diákévek után visszatért. Az önképzőköri irodalmi sikerek, a diákkamrák cigarettafüstös, borgőzös vitái és főleg a pozsonyi időszak ígéretes újságírói-költői tevékenysége után riasztóan sivárnak tűnt a gyóni-dabasi környezet kisstílűsége és a szülői ház szigora. Nem csoda, ha gyakori volt az összetűzés apa és fia között, és ha Gyóni Géza nem érezte jól magát az apai házban.

ifi 406