Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

Áchim Mihály ellentmondást nem tűrően próbálta irányítani gyermekei sorsát. Géza pedig lépten-nyomon szembeszegült az apai akarattal: hiszen a teológiát is otthagyta, a közigazgatási tanfolyamot sem végezte el. Viszolygott a szokványos falusi életformától, melyet apja szeretett volna rákényszeríteni. „Meguntam a kis komédiát. Nem hazudom tovább magamnak és másnak. Nem játszom tovább az észretértet, mikor semmi sem áll tőlem távolabb, mint az észretérés . .. Ha még tovább is ámítom magam azzal, hogy normális ember leszek, leteszem a jegyzői vizsgát, kimegyek Inárcs-Kakucsra segéd jegyzőnek, szedem az adót, megyek lefoglalni Kiss Balogh István fias tehenét és közben szépeket mondok a jegyző úr lányának ..." — írja egyik levelében.

15 Ha tisztázni akarjuk Gyóni Gézának apjához és a szülői házhoz fűződő, nem egészen egyértelmű kapcsolatát, meg kell vizsgálnunk az 1908-ban írt Itthon című versét. A vers első soraiban a költő nagyszerű hangulatteremtő erővel állítja elénk a gyóni paplakot. Komolyság, kötelező, vagy talán valóban mélyről jövő gyermeki szeretet, tisztelet és — ha létezik ilyen fogalomtársítás — rideg melegség jellemzi e sorokat: „Boglyakemencés, gerendás szoba, Fakó Luther-kép, pár arasznyi ablak, Keményhitű papoknak otthona, Nekem komoly, játéktalan tanyám." A következő sorok arról vallanak, hogy a költő kedvesnek érzi ugyan a gyermekkora kitörölhetetlen emlékeit idéző világot, de már kívülről •— és talán egy kicsit felülről szemléli azt : „Ügy zendül még ma is az ige, Apáim ódon, bibliás beszéde, Minthogyha szívem még gyermek szíve S arcom is még gyermek arca volna, Mely ámul, s lángol szent mesékre." A helyzet ellentmondásos voltát és Gyóni kívülállását a harmadik versszak illusztrálja legjobban. A költő imát mormol a havas úton: ,,Én hazug, beteg, gúnyos istenem, Hagyjuk fehéren azt a házat!" Többféle következtetés is levonható ebből a két utolsó sorból. Vagy saját dekadenciája, semmit sem tisztelő cinizmusa ellen védi a becsületes tisztaságot, s ezt a fehér házat tartja erkölcsileg magasabb rendűnek. Vagy az önmaga modern életfelfogását helyezi apja régimódisága fölé, s csak a gyermeki tisztelet miatt könyörög, nem akarja szánalmasan nevetségesnek látni gúnyos szemével gyermekkora bálványát, fél a teljes dezillúzióval járó nihiltől. Vagy egyszerűen csak biztos támpontot, menedéket keres a hajdan erősnek hitt fehér házban. Az apa és fia közti szemléletbeli eltérés több a szokványos generációs ellentétnél. Vallási téren például csaknem hanyatt-homlok ellentétes a felfogásuk. Az apa szívvel-lélekkel, rendíthetetlen hittel végzi papi hivatását. Fia is talán őszinte hittel választotta élethivatásul a papi pályát, de már Pozsonyban kiábrándult, rájött, hogy az ő hite eltér a hivatalosan elfogadott hittől. 407