Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

20. kép. Csoportkép, készült a Politzer-kocsma előtt (Repró 1920-ban készült felvételről) 21. kép. A Garai család subája (Felv. Erdélyi Zoltán, 1955. Népr. Múz. F. 171 868.) vîtes hol derékig, hol hónaljig futott, amit a tódás szó mellett beeresztésnek és сШгпек is neveztek. Az öregasszonyok emlékezete szerint kiházasításkor egy vég vásznat szántak rövid ingekre. (44 méter.) Előfordult, hogy a leány kérte, ne tegyenek vállfoltot, mert ez esetben 2 inggel több került ki, vagyis а 18 helyett 20 ing. A mizlin levő tűzőöltésen kívül — amit régen kézzel, s a 10-es évektől mindinkább géppel készítettek — más dísz az ingeken nem volt. Általában a házivászon szélessége 55>—60 cm, a pamutos vászoné 70—80 cm volt. Férfiing A legrégibb típusú — a szegett nyakú, madzaggal záródó, sima — férfiingre csak két adatközlő emlékezett, de ilyet mi, sajnos már nem láthattunk. Ezért le sem vázoltuk. A most legrégibbnek tartott férfiingek szabása lényegileg megegyezik a rövid, mizlis női ingek szabásával, a különbség csak az ujjában mutatkozik: a férfiing ujja jóval bővebb a nőinél, ezért a vállon kis hajtások vannak; mindig a csuklóig ér, ahol az apró ráncokat kézellő fogja össze. (II. tábla.) 22. kép. Cipők sora és néhány csizma a tavaszi vásáron (Felv. : U. Kerékgyártó A. 1974.) 23. kép. Sárossy Jánosné kékfestő sátra tavaszi vásáron (Felv.: U. Kerékgyártó A. 1974.) 331