Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez
sarkába, sima varrássál (száröltéssel) jelzést is varrtak, különálló, írott betűket, úgynevezett magyar betűket. A sütőabrosz két végén volt csík; két szélből varrták össze. Ezt a kelő kenyérre borították, a keresztfára. A lazsndkot 3 szélből varrták, ezzel az ágyakban a trozsákot (Strohsack), szalmazsákot fedték. Ezt megelőzően — mikor még a szalmát zsák nélkül, csak leterítették az ágydeszkára — a lazsnak közvetlenül a szalmára került. A parasztzsák finom, sűrű szövésű, keskeny, hosszú (kb. 55 X 150 cm) zsák volt; főként búzát, esetleg kukoricát tartottak benne. ÍV. Adatok Alsónémedi viseletéhez Alsónémedi lakóinak viseletére vonatkozó adatainkat két fejezetben tárgyaljuk. Az elsőben a viseletváltozást időrendben igyekszünk megrajzolni. Ezt az öreg emberek emlékezetében még élő, néhány tárgyi emlékkel is megerősíthető viseletmód ismertetésével kezdjük és a polgári, városi viseletmódra való áttérés vázolásával fejezzük be. Ezenkívül tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy az életkornak, állapotnak, alkalomnak, évszaknak külön-külön megvan a maga jellegzetes, összhatásában egységes öltözetegyüttese. A mozaikszerű emlékezésanyagra támaszkodva törekedtünk ezeket is bemutatni, vagy legalábbis utalni rájuk. Kitérünk a gazdasági-társadalmi helyzetnek a hagyományos viseletben megnyilvánult jegyeire is, de ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a község lakói ma, szinte mindannyian jómódúak, a régi paraszti rétegeződésnek szinte a nyomai is elmosódtak. A gyűjtés során a régi szegény családok öreg tagjai a fiatalok előtti röstelkedésből nem beszélnek a régi elesettségükről, a régi jómódú családok öregjei pedig feleslegesnek tartják, hogy régi kiváltságos helyzetüket most emlegessék, mert az úgy tűnne, hivalkodnak vele. A második fejezetben, hogy az öltözködésváltozás történeti áttekintésekor az aprólékos leírások adta nagy kitérőket elkerüljük, egynéhány hagyományos ruhadarab részletesebb ismertetését közöljük. a) Viselettörténeti áttekintés Viselettörténeti adataink zömmel a századforduló és az I. világháború közötti időre vonatkoznak. A mai öregek akkor voltak gyermekek, illetve serdülőkorúak, és még maguk is viselték a hagyományos ruhadarabokat. Az ezt megelőző idők viseletéről — tehát az 1800-as évek második feléről — az öregszülék (nagyszülők) emlékképeit felidézve tudnak az idős emberek — sokszor meglepő pontossággal — számot adni. Szerencsére sok jó emlékezőtehetségű öregember és asszony él a faluban, akik közül is kiemelkedett az 1973-ban 76 éves korában elhunyt Nagy Zsigmondné Horváth Berta, kinek történeti érzéke, az utolsó időkig megőrzött logikus és rendszerező gondolkodása szinte párját ritkította. 310
