Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely
3. kép. Mézeskalácsos sátor (Fotó: Flórián M.) lyezte, közölve az esetet a váci püspökkel, akinek egyházmegyéjébe Gödöllő tartozott. Gróf Migazzi Kristóf az ügy megvizsgálására s a vakbuzgóságból gyorsan terjedő babona megakadályozására háromtagú egyházi bizottságot küldött ki: Albert Jakab isaszegi, Schmidt Gottfrid kerepesi plébánosokat és a gróf házi káplánját a ferences P. Maurust. Grassalkovich ezeket még két uradalmi tisztjével, Nolly József jószágigazgatóval és Tótisz István kasznárral egészítette ki. 1759. május 4-én a kőműves és társa, valamint Mendl Tamás kőműves, a bizottság előtt a feszületre megesküdve vallják, hogy a szobrot az általuk megjelölt helyen és módon találták. A gróf ezután a szobornak szép ezüsttartót csináltatott, Migazzi pedig lepecsételte s a következő felirattal látta el: „Cum Antonius Grassalkovich comes, Hungarici cameralis Aerarii Praesens et Regni Baro, Ecclesiam in Praedio Besnyő prope Gedellő temporum iniquitate destructam, restauraret, haec sanctissima Virginis Imago, quae sub eiusdem ruinis tribus quasi saeculis sepulta jacueret, non sine quodam Divinitatis instinctu incolumis reperta est..." A grófné a kastély egyik földszinti szobáját kápolnának rendezte be, ott őrizvén a szobrot. Mivel azonban ő lorettói kápolnát akart Besnyőn építtetni, Lorettában egy, az ottani Mária-szoborral teljesen megegyező ébenfa szobrot csináltatott, s ezt az időközben felépült kápolna főoltárán üvegbura alatt helyezték el. 1761 nagyboldogasszonykor szentelte fel a váci segédpüspök, Salbeck Károly. A nép kérésére azonban a földből kiásott szobrot is átvitték Gödöllőről, s a tabernaculum tetejére állították. Mivel a nép annyira ájtatoskodott előtte, elhatározták, hogy minden Mária-ünnepen átviszik s köztiszteletre kiteszik. 14 Említettük, hogy a grófné nagyon vallásos volt, természetes tehát, hogy a jóformán általa emelt kápolnába is sokat járt ájtatoskodni. Minden szombaton áthajtatott s órák hosszat imádkozott a szobor előtt. Még természetesebb, hogy a környékbeli nép is utánozni akarván őt, csakhamar tömegek jártak ide imádkozni, az elhagyatott puszta közepén álló kápolnába. A grófi család — hogy állandó istentiszteletet is lehessen itt tartani, s hogy a kápolnát gondozza valaki, a kápolna 280
