Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

képest igyekeznek a nyitást többen végezni. Egy ember lassan halad, mert a szőlősort csak oda-vissza haladva képes kibontani a föld alól. Két ember már „összedolgozik", egy szőlősor két oldalán haladva egyszerre húzzák le a földet a tőkéről, s alkotnak ba/chátakat. A nyitás fáradalmai ellenére is „öröm dolgozni", ha közösen „früstököltek" (6. kép), vagy gyakran — ha fiatalok dolgoztak — a paszta, ill. a sor végébe korsóban, demizsonban bort helyeztek el, s versengtek az elsőségért, mert akik elsőnek kiértek, elsőnek ihattak belőle („jól meghúztuk a flaskát"). A kettesével történő szőlőnyitás előnye abban is rejlik, hogy két ember ritmusosan, egyszerre mozgott, kevésbé lehetett elfáradni, s a munka is élvezetesebb volt. Két tőkesor kinyitásával jön létre a sorköz, a sor, a bakhát. Ekkor még elég szabálytalan a bakhát és lapos, mert a hosszúkás motikával nem tudják magasra húzni a főidet, hártyát csinálni vele. Akik kevés szőlővel rendelkeznek, s általában az öregek gondosabb munkát végeznek, a szőlősoron oda-vissza menve alaposan kibontják a tőkéket, s kapájukkal gondosan elvagdossák a tőke harmat-, vízigyökereit, valamint több időt fordítanak a hártya elkészítésére is. Hogy könnyítsenek e szőlőmunka nehézségén, az ötvenes évektől kezdve ekével is nyitnak az albertirsai és pilisi szőlőkben. E célra fagerendelyü, vascsoroszlyás és kormányos ekét (melyet faekének neveznek) használják, taliga nélkül. Egy vagy két lovat fognak elé sorban, egy ember vezeti a sorok között, másik ember pedig tartja az ekét. A föld java részét lehúzzák a tőkékről, azután kézzel nyitnak tovább, de már a félig nyitott szőlő kinyitásával könnyen és gyorsan haladnak. A nyitás befejezése után hamarosan, a szőlővesszők fakadását megelőzően fognak a metszéshez, mert ha már a nedvkeringés megindul, „elfolyik a szőllő ereje", s károsodik a tőke. A metszést ma metszöollóval és kiscsákánnyal végzik. Először a kiscsákánnyal a szőlőtőkét (szlov. krkoska) tisztítják meg, el vagdossák a nyári vagy vízigyökereket (a szlovák koreny név az egész gyökérzetet jelenti), majd a tőkefejet pucolják meg, lecsapkodják az elöregedett, elhalt részeket, megfiatalítják a tőkét. E munka után metszik le a fölösleges vesszőket. A metszést — kb. a századfordulótól kezdődően — a kecskeméti, majd újabban 5. kép. Szőlő nyitása. Alberti, Kakasok. 1973 6. kép. Szalonnasütés Balázs Mihály gunyhója előtt, nyitás idején. Irsa, Tassy-dűlő. 1908 245