Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

szőlőket. Az 1728-as összeírás 38 jobbágyot, 25 zsellért és 9 taxalistát talált Albertin, s a jobbágyok közül már 25-en foglalkoztak szőlőműveléssel ekkor. Az egy szőlőgazdaságban termelt legkevesebb bormennyiség V2 adó (kb. 27 liter), a legtöbb pedig 20 akó (kb. 10,8 hl) volt, összesen pedig 105 és V2 akót termeltek.

11 A conscriptio bizonysága szerint 1728-ban még sem Irsán, sem Pilisen nem termett bor, viszont az 1760-as adatok között már Pilis is szerepel 56 akó összmennyiséggel, míg ugyanerre az időszakra az albertiek bortermelése szinte megduplázódott, elérte a 208 akót. Irsa még ekkor sem szerepel a szőlőtermelő helységek között.

12 A XVIII. századi szőlőtelepítések létezését más konkrét tények is bizonyítják, így pl. nagy fontosságú az I. katonai térkép-felvételezés 17i86-ból, valamint a Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegyéről Ballá Antal által készített 1793-as térkép, melyeken először ábrázolták a szőlőtelepítéseket. Albertin, a „hegyeken'", Irsa szomszédságában (az álberti és a bicskei út között) már megtalálható az öregszőlő, valamint a bicskei út és pilisi határmezsgye között elterülő Tokajka, Pilisen pedig a Szőlő-hegy (Vinicni vrh). Irsán ekkor még szőlőtelepítvény nem volt. Az említett szőlők nevüket szinte önmaguk magyarázzák. Az „öreg" jelző utal a szőlőtelepítés korábbi voltára, s a név feltehetően a XIX. század első évtizedeiben keletkezett, amikor a futóhomokon nagyarányú szőlőtelepítés ment végbe, s az új telepítvén nyel szemben öregnek nevezték a régebben meglevőt.

13 Ezt igazolja Mócsy László 1804-ben készített térkepe is, amelyen az öregszőlőt „Tractus Vineárum Inferior"-nak tüntette fel, az alsóbb fekvést fejezve ki a fölsővel, a pilisi határ mentében elhelyezkedővel szemben, amelyet „Tractus Vineárum Superior vulgo Tokaika" névvel illettek.

14 Érdekes a Tokajka név magyarázata. Ma, mintegy kétszázötven esztendő távlatában a néphagyomány e szőlőterületet kapcsolatba hozza a híres tokajhegyi szőlővel, róla becézték Tokajkának, azaz kis Tokajnak. E terminológiának ésszerű magyarázata adódik. Ez a szőlő a domboldalra települt (2. kép), és É—D irányban terpeszkedik, ami sokban rokonítható nagy „testvére" földrajzi adottságaival, hiszen a „déli napverő" itt is érezteti hatását, a napsugarak nagyobb szögben érik a homokoslöszös felszínt. Mindenesetre — hogy párhuzamba került a tokaji szőlővel — tekintetbe kell vennünk az itteni szőlőgazdák állítását is, akik bizonygatják, hogy itt, a To/caj/cákban terem Albertirsán a legjobb bor! Pilis legrégebbi szőlője a Vinicny vrh. A nyelvében még erős szlovákság anyanyelvén nevezte el a viszonylag magas löszös dombot, „hegyet", melyet szőlővel ültettek be a XVIII. században. Alberti-Irsán nagyarányú szőlőtelepítésre a XIX. század első évtizedeiben került sor. A Szeleczky családot követően (1803-ban) az Almásy család birtokába került Alberti. Almásy János gróf ténykedésének első mozzanatát a határ rendezése képezte. Ekkor változott meg a falu és a dánosi határ között húzódó homokpuszta használata, amely legelő volt, de helyenként — az irsai határ közelében levő, jobb talajú részen — szántóföldi művelést is folytattak. Az 1807 utáni években ezen a homokbuckás területen a pilisi határ mentében telepítették a homoki Űjerdőt, majd ezt követően, az erdőszéltől az irsai határig terjedve szőlőt ültettek. Mind az erdősítés, mind a szőlőtelepítés a futóhomok megkötését volt hivatott foganatosítani, mert a mozgásban levő puszta homok nemhogy használhatatlan legelőterület volt, de még a termőterületeket is veszélyeztette.

15 Közvetlen az Űjerdő mellett létesült a Haleszi-szőlö (Nagyhalesz), az ÜjerdeidűZőben, a nyáregyházi út és a dánosi kövesút között a Kakasok, a Baltások, az öregültetés, valamint a dánosi és az irsai határút között a Kenderháti-szőlők, 234