Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében
melyek együttesen alkotják a Homoki-dűlőt. A korabeli történeti feljegyzések, ЗеЧЙе§ a későbbi dokumentumok sem említik ilyen néven az egyes szőlőket. A hivatalos névhasználat az egész határrészt jelöli Homoki-dülő, homoki Üjszőllő nevekkel, azonban az idősebb alberti emberek emlékezetében él még az egyes szőlők népi elnevezése, s legtöbb esetben még az egyes szőlődűlők nevének magyarázatát is tudják. A hagyomány szerint elsőként (1810 táján) a Haleszi szőlőket telepítették két dűlőben. A Halesz nevet azért kapta, mert a terméketlen homokba történt szőlőültetés kétes eredményt ígért, s mondották az emberek: ,,ha lesz lesz, ha nem lesz nem lesz". 16 A haleszi szőlő tőszomszédságában ültették a Kakasi szőlőket. A szőlősgazdák elbeszélése szerint, a kiosztás alkalmával meghatározott szőlőterületet kapott, ill. ültetett egy-egy ember, amelyért dézsmát kellett fizetni, s ezen felül egy kakast is kellett ajándékozni az uraságnak. A Kakasok végében levő szőlő а Baltás nevet kapta. A „baltások" zsellérek, gyalogmunkások voltak a régi úrbéres világban, s gyalogosan, „baltával szolgálták" az uradalmat, járandóságképpen kis földet, szőlőt is kaptak az uraságtól. 17 A kenderháti szőlő néveredete szintén a múlt század első felében végrehajtott tagosításig vezethető vissza. A határrendezés alkalmával a felosztott, erdősített és szőlősített legelő irsai határ melletti részében osztották ki az új kenderföldeket, amely végében, magasabb fekvésű homokháton települt korábban a szőlő, s elnevezték kenderhátinak. A már említett nagy határrendezés idején, 18215-ben és 18131-ben bővült az öregszőlő és a Tokajka területe is, amelyek a korábbi közös legelővel voltak határosak, s annak homokbuckás részét — a futóhomok megkötésére — szőlőtelepítés céljára kiosztották. 18 Irsán, a XIX. század első évtizedeiben csupán a „hegyeken" volt szőlőtelepítés. Az első szőlők ültetése az ún. Peres-dűlőben 19 történt 1818-ban, „Tts Bibithy Horváth László és Bibithy Horváth Terézia asszony nemzetes Balassy Imre Űr hitvese" birtokán. 20 E határrészen a Horváth család mellett a Szabó família is birtokosként szerepelt. 21 Ezekről az egykori földbirtokosokról nevezték el Horváth- és Szabó-dűlőnek az itt létesített szőlőterületet, amely az alberti határút és a szentmártoni út között helyezkedik el. A szentmártoni úttól a berceli határig húzódó, több darabból álló szőlőterületek szintén az egykori uraságokról kapták elnevezésüket. Az Irsa helységbeli, volt úrbéresek 1851-ből való telekkönyvében szerepel a „Tassy Károly-féle dűlő", a „Balássyné asszony-féle dűlő", „Bátky-féle szőllő", „Miklián Asszony-féle Düllő", „Lieszkovszky Imréné düllő" stb. 22 Ez az egész szőlőterület pedig — a szántóföldekkel együtt — a Vinyicsko-Kotliszko dűlő részét képezik, amely dűlőnév szlovákul e terület szőlővel való beültetettségére és egy részének katlanos, tagolt domborzatára vonatkozik. Jelenleg e területen a Károly-dűlo (a szentmártoni út mentében), a Tassydűlő, Bátky-szőlő található meg. A Bátky-dűlő fölött helyezkedik el az Ürgehegy (Ürgés, Ürgehegyi szőlő), amely szőlő nevét az itt nagy számban megtalálható ürgéről kapta (ti. e határrész jó minőségű fekete talaján elsősorban kukoricát termesztettek, s a kukorica vonzottak az ürgéket, s róluk nevezték el az irsaiak a közeli szőlőt). Az Ürgehegytől kissé északra, a berceli határ szélében telepített szőlő a Kakashegy nevet kapta, amely erősen tagolt, dombos határrészre esik, s a kakas név — feltételezhetően — hasonlóan magyarázható, mint az alberti Kafcasok. Feltehetően а XIX. század első felében keletkezett Homokrészen a Bibid szőlő (az 1881-es kataszteri felvételezés már gunyhókkál beépítve tünteti fel). E szőlőterület három — egymástól különálló — dűlőből áll. Az első közvetlen a 235
