Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

Lammermoori Lucia főszerepeiben.

102 Érdemes ezekről az előadásokról néhány kritikát áttekintenünk, hiszen a föllépések egy korszak lezárását jelentik a pályán. A közönség még vendégként — mint a magyar névnek világszerte megbecsülést szerzett művészt fogadja, a Nemzetivel való hosszas huzavonák, tárgyalások most jutnak dűlőre, és nemsokára utolsó külföldi útját kezdi meg. A kritikák értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy Stéger hosszú idő után először lép magyar környezetben deszkákra, és magyar együttessel; majd tíz esztendőn át mozgott — olasz—francia—román—latin világban. Magyarországon pedig ebben az időben a nagy hangerejű, az előadást végigdübörgő „hősi" stílus uralkodik (ahogyan Stéger is kezdte a dikciót), afféle, mint Ellingeré, s tegyük hozzá, a Wagner-éneklés stílusa is inkább ezt kívánja. Az előadói stílus szokásostól eltérő volta miatt azért a Stégerre tett kritikai megjegyzések is erősebbek ezúttal, mint az olasz társulattal való fellépése alkalmával voltak. „Stéger tegnapelőtt lépett föl először a »Bánk bán« címszerepében. A közönség, mely a nézőtért egészen meg tölte, mindjárt szívélyesen üdvözlé, s később is gyakran megtapsolta szívhez szóló énekét és kifejező játékát. Az bizonyos, hogy ő többé nem a hangerő által imponál, mint régebben; sőt megesik nála, hogy a szenvedély magasb fokozatain nem is mindig rendelkezik elégséges hanganyaggal; de a veszteségért, mellyel az időnek és folytonos működésnek kellett adóznia, bőségesen kárpótolja őt a tehetséggel és szorgalommal kifejtett művészet. Ezért ő ma is még mindig tiszta és nemes műélvet tud nyújtani. Értelem és ízlés egész előadásában. Helyesen kiszámít mindent, s az ízlés megóvja a túlságoktól éppúgy, mint a fölöslegektől. »Bánk bánt« nem jellemezte ugyan oly teljesen, mint más oly alakokat, melyeket külföldi színpadokon gyakori ismétlések között kikerekíte, s a »nagyúr« méltóságában és hevében itt-ott hiány mutatkozék; de neki csak néhány ismétlésre volna szüksége, hogy e hősi magyar alakot is ama bevégzett szerepei közé emelje, melyeknek minden kis részét elég módja volt kiaknázni. Ami dallamait illeti, azokat soha sem hallottuk művészibb színezésben és szívhez szólóbban. Mindjárt első magán-áriája, melyet Melindával énekel, a portamento szépsége, a modulatiók gazdagsága és az érzelem melegsége által tűnt ki. Ő tud gazdagon színezni és mégis egyszerű maradni, ami mindig kitűnő tulajdon. Szóval művész Isten kegyelméből, kit a szellemi előnyök még a természeti anyag hanyatlása fölött is sokáig fönn fognak tartani."

103 Az érdes hangú bírálatból azt szűrhetjük ki — sa vándorévek summájaként is ezt összegezhetjük — csiszolt, s erejéből talán vesztett hangja egyensúlyban van a színpadi megformálás plasztikusságával, kifejező erejével. Olvashatjuk, hogy nem mindig nyújtja ugyan azt, amit korábbi megszokások alapján várnak tőle, de sorozatterhelések esetén is — mindig újat ad, meglepőt.

104 S mindezt már nem a mindent bírók bohémiájával, nagyvonalú tékozló kedvével — az ízlés biztosabb mértékével és rendjével. 1871 végén, —1,2 elején újra kedves helyein jár: elébb Torinóban, aztán Spanyolországban és végre Bukarestben.

100 A spanyol siker: megkoronázása eddigi munkájának — III. Carlos lovagkeresztjét érdemli ki fellépéseivel,

100 Bukarestben pedig — alighanem az ott időző olasz társulat kívánságára — a divatos csillag, Marchetti Fülöp új operáját tanulja be; a nem kis színművészi képességet feltételező Ruy Blast.

107 Pestre egy év múltán tér meg — ezúttal már avval az elhatározással: szerződést köt a Nemzeti Színházzal. 220