Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

Újra a Nemzeti Színházban Báró Orczy Bódog, a műkedvelő zeneszerző, az új intendáns, aki működése kezdete óta már szeretné megnyerni színházának Stégért •— februárban szerződést írat alá vele. A —14-én kötött szerződés április 1-től öt év időtartamra szól, —7i8-ig bezárólag tehát. Ez idő alatt Stéger — mint első hős tenor — köteles az igazgatóság által reá osztandó szerepeket elvállalni, betanulni, és az elvárásokat tudása legmagasabb szintjén teljesíteni, kielégíteni. Köteles fellépni a Nemzetiben és a budai Várszínházban, szerepeit az első évben magyar vagy olasz, a továbbiakban kizárólag magyar nyelven előadni. (Erre a kikötésre valószínűleg azért volt szükség, mert a művész hosszas külföldi tartózkodásain elsősorban olaszul, vagy az eredeti nyelven tanulta be az operákat, s mint egy korábbi eset is mutatta, a hazai közönség nagyon zavarónak, illúziórombolónak ítélte olasz nyelven való közreműködését.) A szerződés ideje alatt köteles hetenként egy új, nagy főszerepet vagy két kisebbet elvállalni, de nem vonatkozik rá a többi szerződő félre általánosan érvényes megkötés: az ívnél kisebb szerepeknek esetleges huszonnégy órán belüli betanulása. Szerződő fél köteles továbbá a hathónapos budai idényben — havonként kétszer 25 Ft külön fellépti díj mellett színre lépni a budai színpadon. Mindezért pedig fizettetik számára évi tizennégyezer forint osztrák értékben; egyharmada rendes évi járadékként, kétharmada mindenkori föllépési díjként. Adatik még kéthónapi szabadságos idő akkor, amikor a színház igazgatósága azt alkalmasnak találja — többnyire nyári idényben.

108 Stéger a szigorú feltételeket vállalja, a szerződést magabízón írja alá. Neki nem a feszes műsorritmus ellen van kifogása — csupán a Benyovszkyt szeretné alakítani. Csepregi Lajos titkár meg is nyugtatja ebben a tekintetben: a darab bemutatása a színháznak is érdeke — s bár a jelenlegi viszonyok között a színreállításra nincs mód — sort kerítenek rá.

109 A titkár közlése (a műsorpolitika irányváltozását már jelzi) után a szerződés további részei a nyugdíj, fellépti díjak stb. rendezésével foglalkozik, s különös tekintettel van a várható vagy elképzelhető szerződésszegésekre, haragra, szakításra, betegségekre. Mindenesetre említésre méltó az a tény, hogy Stéger öt év időtartamra köti az egyezséget — 1878-ig — s valószínűen azért, mert aktív művész eddig kíván — s érzi — tud is maradni. — Gondol esetleg újabb utazásra, szerződéshosszabbításra is? A körülmények — a színház vezetősége is — másképp határoznak. Lássuk ennek históriáját, s figyeljük az egyik vezető kulturális napilap, a Fővárosi Lapok kommentárjait! Stéger első fellépése április 8-án — immár hagyományosan sikeres szerepében — a Portici némában van.

110 Ezt követően két neves sztár — Hauk Minnie és Carina Anna partnereként lép színpadra; előbbivel Gounod Romeo és Júliájában, utóbbival a Lohengrinben. A Lohengrin-előadás visszhangja a későbbiek szempontjából fontos: innen veszi kezdetét Stéger és az „új csillag", Ellinger József hasonlítgatása. Az opera igazi eseményei azonban csak az ősz, a tényleges idény beálltával következnek. Soroljuk Stéger föllépéseit.

111 Augusztus 14.: Manrico a Troubadourban — Leonora Carina kisasszony; augusztus 19.: Bánk bán; szeptember 4.: A tévedt nő-ben Germont Alfréd, partnere Hauk Minnie. Az alakítást kritikus megjegyzések kísérik: „Alfrédot Stéger csak énekelte, de nem játszotta. Egyszer sem melegedett föl annyira, hogy érzést tudott volna önteni énekébe. Az áriákat olaszos modorban adta elő, de az 221