Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes
séget Stégerrel s a Stéger képviselte énekművészettel szemben. Egyelőre nem tudjuk, miből táplálkozik ez. Ám különös, hogy alig másfél évtizeddel egy tényleges operai pálya elindulása után az énekest „még mindig" kitétellel emlegessék, hogy bizonygatni kelljen rátermettségét, alkalmasságát. Hogy mi volt a munkáló türelmetlenség oka, arra a művész pályafutásának harmadik szakasza adja meg a választ. A vándorévek második szakasza Az első tapogatózást követően három egymás utáni télen — 5000 db ezüst havidíjért — tér vissza Bukarestbe. 70 Otthonosan mozog — a passzív rezisztencia idején a nemzetiségek rokonszenvvel nézik a magyar törekvéseket. „Volt operaelőadás — írja Stéger vallomása nyomán Fabó —, amikor Wiest, a társulat első hegedűművésze játszott változatokat magyar népdalok fölött és Ar anyvári Emilia, a pesti Nemzeti Színház első táncosnője táncolt az előkelő oláhságnak." 71 Amihez hozzátoldja még: Stéger magyar dalokat énekelt, Hollósy Kornélia szintén, a gyakran itt időző Reményi pedig „magyar fantáziákat remekeit". Azaz vezető művészeink kacsingattak a szerveződő új kultúrcentrum felé, szimpátiával kísérve az alakuló Románia sorsát. Igaz, Cuza hatalmának gyengülésével, a belpolitikai viszonyok zavarosabbá válásával csökken a kelet-európai barátság intenzitása, a művészeknek kedvező baráti légkör sem a régi. —62 végére az opera privát igazgatót kap, gyengül az operai személyzet is. 72 A közönség azonban továbbra sem változik, igényes marad, előítételektől ment — így Stéger szívesen jár vissza és propagálja a magyar művészetet, zeneirodalmat — közelítve a két népet egymáshoz. Az ősztől tavaszig tartó szezonok közötti idejét felváltva osztja meg a legkülönfélébb országok, nemzetek, nemzetiségek közt és társulatokkal. —62 tavaszán például a nagynevű direktor. Follinusz, az egykor Bécsben is szerepelt művész truppjával lép föl — Kolozsvárott. A Kunok című operában hallatja magát — s mint a helyi Korunk tudósítója írja —, a közönség iránti kedvezésbői a felvonások közt egypár ismert népdalt énekelt. Kiléptekor zajos tetszés fogadta, versezettel köszöntötték, lábaihoz a legszebb virágokból díszesen ékített koszorúhalmaz repült. 73 Ugyanitt föllép a Hunyadi Lászlóban, részt vesz jótékony célú rendezvényeken, 74 majd a lap egy közelebbi számából arról értesülünk, hogy a berlini udvari, az odesszai olasz és a pesti Nemzeti Színház társulata hívja énekesül. 75 Stéger — mint hasonló esetben rendszerint — az utóbbi lehetőséget használja —, s nem bánja meg. 1863 júliusában ő a pesti, Erkel vezette Wagner-hangversenyek egyik hőse. 70 Ezeken a hangversenyeken többek között részletet énekel a Tannhäuser, Lohengrin, Tristan és Izolda, a Walkür, Siegfried, A nürnbergi mesterdalnokok című operákból, s hajtja végre a már ismertetett bravúrt: kilencszer vágja ki a magas C-t. Jellemző azonban művészi magatartására — az általános ünneplés, a tósztok, felköszöntők elől visszavonul, s a Wagner-lázban —művészi kétségekkel küszködő Erkellel tart. 77 Az énekes ez időben szívesen is véglegesíttetné magát idehaza. Tudjuk — nem az intendáns Radnótfáy Sámuel ludas benne — a Nemzeti vezetői hallani sem akarnak felőle, hallatlanná teszik a lapok, a közvélemény sürgetését. Stéger a német színházban szerepel azért — 64 elejéig, 78 márciusban Mainzban, Darmstadtban, szeptemberben Temesvárott és környékén áll színre, 79 októberben pedig — rövid bécsi időzés után — az operák hazájába, Olaszországba utazik. 80 Szerződései — melyeket a Trovatore-cég köt — először Parmába, aztán Bolo216