Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes
gnäba, tehát vezető operákhoz szólítják. A manapság idehaza meglehetősen ritkán játszott Rossini-operában, a Teli Vilmos Arnold szerepében aratja a babért — amit talán a forró olasz politikai helyzet is segített érlelni. Hogy ilyesmiről van szó, megerősíti a Fővárosi Lapok közleménye, melyből december 15-én arról értesülünk: már tízszer lépett fel ebben a szerepben, január 9-én pedig azt olvashatjuk, hogy tizennégy nap alatt kilencszer adta elő. És mindannyiszor zajos siker, tetszésnyilvánítások közepette. 81 Bécs azonban továbbra is vonzza — s már olaszországi vendégszereplése idején igyekszik kedvező szerződést kötni az ottaniakkal. A Fővárosi Lapok februárban arról ír, hogy az eltávozó Wachtel helyett fog föllépni a Teli Vilmosban, a Portici némában, Zsidónőben és Hugenottákban, s ez a négy bemutató lesz a próba; végleges szerződést kössön-e a bécsiekkel. 82 Ám a nagy lendülettel indított akció nem hozza meg a kellő sikert. Stéger — valószínűleg rekedt — nem elégíti ki a közönség igényeit, szerződése elmarad. Hazatérőben áprilisban a pozsonyiak hívják meg néhány előadás erejéig, Pestre tér, de az ország vezető társulata nem hívja. És miután alighanem Párizst is megjárja — május elején hoszszabb közreműködésre Prágába utazik — egy korábbi kötelezettsége teljesítésére. 83 S itt álljunk meg újra egy pillanatra! Mondtuk, s feltűnő is: hazai első színházunk milyen következetesen zárkózik el előle. És már a korábbiakban is éreztük magyarországi szerepléseiről írott kritikákkal kapcsolatban: fogadtatása, értékelése körül nincsen valami rendben. Legalábbis a régebben nemzeti büszkeségtől egyértelműen feszülő kritikákhoz viszonyítva. Nos, ez az averzió, ha lehet még erősödik, s amint a német kultúra mind hangosabb, hangzatosabb, általánosan uralkodóvá lesz — idehaza, már Bécsben is csak bukással felérő mérsékelt sikert ért el. Mivel magyarázható ez? Csakugyan — szinte máról holnapra megkopott volna a hangja, megfakult volna játékkedve? A korabeli olasz sajtó másról tudósít. —65-ben például — bécsi kudarca után Bolognában, Madridban, az idényben Milánóban, majd újra Bolognában vendégszerepelve 84 — a Fővárosi Lapok a következő hírátvételt teszi közzé: ,,A Trovatore című milánói lap nagyon dicséri Stéger hazánkfiát, ki ez idényre a Scala színházhoz van szerződve. Különösen magasztalja a »Zsidónő« Eleazár szerepében. Kiemeli eredetiségét, előadása értelmességet s mély hatású énekét. Azt mondja róla: néha olyan könnyűséggel énekel, mintha csak énekhangon társalogna. 85 " A közönség szerenádot ad tiszteletére, emléklapot bocsátanak ki fellépéseikor, búcsúzása valóságos népünnepély. A következő évben turini Faust-alakításáról, énekéről, játékfelfogásáról így tudósít a már hivatkozott II Trovatore: „Stéger, a főszereplő kiváló hangbéli képességekkel dicsekedhet. Margit szerelmesének szerepében új típust mutatott be, mely ha nem is olyan — mint amilyennek Gounod muzsikája kívánja —, jobban közeledik Goethe grandiózus meseszövéséhez. A megifjult doktorban ugyanis a szerelmes szenvedély már nem az első, ártatlan szerelemé, hanem másmilyen, amilyet Mefisztó sugall, s amely a gyönyörre és csábításra tör. Stéger lendületes énekével, életteljes dallamaival, terjedelmes hangjával mindig kimagaslik, új életet önt a zenébe, érdeklődést kelt, tapsra ragadtat. Összehangolva a bájt az erőteljességgel, a pátoszt az energiával és élénk lendülettel, valamint hangszínének erejével — mindig csodálatot támaszt. 86 " De hasonló — már-már rajongó — kommentárokat olvashatunk (jegyezzük meg: szakkritikáról van szó!) turini, trieszti, spanyolországi vendégszerepléseiről a következő évben is. 87 217
