Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

az érzéseket „kitörések" formájában ábrázoló színpadán. Predestinálja erre legbensőbb tulajdonsága — szangvinikus természete is; nem véletlen, hogy impreszszáriói olasz—francia operák játszására tartják legalkalmasabbnak. Igaz, Jókai lelkes leírását figyelmesebben olvasva megtudhatjuk azt is; színpadi mozgása, alakítása még nem áll arányban hangterjedelmével, hangjának erejével. Erről bizonyítanak a kritikák későbbi megfogalmazásai is: „sokat fejlődött".

29 Ám valószínűleg a hang, az imponáló megjelenés együttesen feledtetik a színészi játék gyengeségét, darabos nyerseségét, másodlagos fontosságúvá teszik a játékot. E megállapításunkat támasztja alá az a néhány év múltán írt bécsi kritika, amely egyik legkitűnőbb szerepében, Halévy Eleázárjaként bírálja. Ti. túlságosan öregnek titulálják, míg viszont hangját — s az egész hatást — magasabbra értékelik, mint elődeiét; Wildét, Breitnigét, Söckl Heinfetterét, s a mester Staudiglét. Stéger un. lírai tenor, hangjának minőségéről bécsi beceneve „Der süsse Romanzenbube", s kedvenc szerepei: Halévy, Auber, Meyerbeer, Bellini, Donizetti, Rossini, Verdi operáinak főszerepei adhatnak fogalmat.

30 De hangjának hősi csengést is tud adni. Az ötvenes évek végén éppen Wagner-produkcióival bizonyította ezt, s noha az olasz operákat mindig jobban kedveli — egyik legemlékezetesebb alakítása a Tannhäuser lesz. Amikor pedig Wagner Pesten jár, a Siegfried kovácsdalát egymás után háromszor ismétli, azaz kilencszer vágja ki a magas C-t. A csodálkozó szerző kérdésére aztán; miként sikerülhetett a teljes énekművészi képességeket igénybe vevő ária háromszori újrázása — könnyedén válaszolja: „egyszer mert muszáj volt, másodszor megújrázták, harmadszor magától ment".

31 Ez az önmagával, hanganyagával való pazar gazdálkodás ragadja — többek között — előadásain magával a közönséget. Korlátlanul ismétel, ráadásként — mikor a hangulat tetőfokára kap — magyar dalokat mutat be, egy-egy estje négy óra hosszat eltart. Mint a természettől való gazdagok — bőkezű, s pazarlása csak később bosszulja meg magát. Midőn már teljes ura hangjának, színészi játéknakmozgásnak egyaránt, midőn már megtanult okosan gazdálkodni képességeivel — azt róják fel neki; éneke már nem cseng olyan tisztán, mint az indulás idején. Talán az efféle megjegyzések, kitételek erősítették az utókor krónikását is a véleményalkotásban: „hangja nem nagy vivőerejű volt".

32 Hazai eredményei csúcsára jutva — nem sokkal a Próféta bemutatója után •— 1050. szeptember 24-én, Erkel tanúskodása mellett nősül. Egy lengyel hercegi család leszármazottját, Symanska Leonát veszi el.

33 A feleség már közel két esztendeje lép fel a Nemzeti Színház színpadán — a Próféta bemutatóján Berta szerepét formálja — de az esküvő után visszavonul. Ezután csak családjának él, s férje útjait szervezi, bonyolítja vagy készíti elő.

3

'

1 Mert Stéger — miután polgári nyugalmát ekképpen biztosítja — hamarosan külföldre készül. Talán kényszerűen — hiszen a színházban újabb operaháború van kitörőben. A zenekari tagok méltatlankodnak a túlzottan magasnak tartott operai díjak miatt, azok úgyszint béremelési követelésekkel fordulnak Simontsitshoz „a zenekar néha feltapsol a színpadra, onnan a szereplők visszatapsolnak, márcsak az hiányzik, hogy a szereplők a színpadon is megtapsolják egymást".

35 A színház fegyelme az első nagy eredmények után újra megbomlik, s az áldatlan állapot rendezésére — mely épp az igazgató mentő akciója folytán következett be — semmi kilátás. Ha az igazgatóság továbbra is teljesíti a vezető művészek követeléseit — még nagyobb káoszt idéznek elő, ha nem — azt hányják szemükre, hogy külföldre szalasztanak mindenkit.

36 14* 211