Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Szabó Sándor: Stéger Ferenc az operaénekes

3. kép. Színpadi jelenet a hatvanas évekből. Barcelona. FM. 59.11.1. Csáktornyán, Kanizsán találjuk. Keszthelyen, Kenésén és Pesten át szökik apjához Gödöllőre, augu^tus.l-én, de egy nap múltán újra Pestre merészkedik. Jelentkezik a Nemzeti Színháznál.

16 A Nemzeti Színházban Különös, de a kor nemzetiségi viszonyaira jellemző, hogy Pesten mégis egy zágrábi ismerős — Kussevitz archivárius közbenjárásával indul el pályája.

17 Gróf Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház intendánsa aztán meglátja benne a nagy lehetőségeket, havi 40 Ft-ért szerződteti

18 — s egyelőre kisebb szerepeket bíz rá. Ö kapja a királyt a Hunyadi Lászlóban, Miklóst a Báthory Máriában, a nemes ifjút a Kunokban, de — a már említett okokból — fogadtatása nem a legviharosabb sikerű.

19 „Az egész Stéger egy forcírozott baritonista, egyéb semmi. Hangja elég terjedt, de halkan vivő, benne sem dallam, sem érzelemhez simuló lágyság nincsen." — majd indoklásképp hozzáfűzik: „Stéger úr újra meggyőze bennünket arról, hogy Bécs nekünk semmi jót nem ád."

20 Nem kis ellenállással kell megküzdenie a színházon belül sem. Farkas (Wolf) Károly, akinek szerződtetésével a társulatnak csak nemrég sikerült véglegesen megoldania a tenorista-kérdést „makacsul tartja a tenorszerepeket"; egy kezdő — s Bécsből jött — énekesnek nem könnyű versenyre kelni az ő még virágzó népszerűségével. Kettejük viszonya egyébként is állandó háborúság. A fiatal énekes — bár nagyobb terjedelmű hangjával és jobb iskolájával hódítja a közönséget — Hunyadi László szerepét csak kollégája távozása után veheti repertoár207