Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (1907–1918)

Kalló Antal váci rendőrkapitány a sztrájk megakadályozására szigorú rendszabályokat helyezett kilátásba „a közcsend és rend megszegőivel szemben".

40 A rendőri terror csak elodázni, de felszámolni nem tudta a munkásság tiltakozó akcióit. Erősödtek az agrárszocialista mozgalmak is, annak ellenére, hogy az aratási szerződéseket megszegőkkel szemben drákói szigort alkalmaztak. A földművelésügyi miniszter az emberi szabadságjogokat megsértő 1808. II. tc.-re hivatkozva felszólította a törvényhatóságok képviselőit: „Ha bárhol szegődött munkások a szegődés teljesítését megtagadtják, az első fokú hatóságoknak a munkaadó panaszára kötelessége haladéktalanul eljárást indítani. .. Minthogy az Ш98. II. tc.-ben előírt alakszerűségek megtartásával létrejött munka teljesítésének megtagadása kihágást képez, ha emiatt emeltetik panasz, az eljárás során hatósági egyeztetésnek nincs helye, mert itt nem magánjogi vitás kérdésről van szó, hanem arról, hogy a szerződés megszegése, illetőleg, hogy a szerződésben vállalt munka megtagadása által kihágás követtetett el. Amennyiben tehát az eljárás során a hatóság megállapítja, hogy a munka teljesítése megtagadtatott, a hatóságnak nem az a feladata, hogy új feltételek tekintetében egységet iparkodjon létesíteni... hanem az, hogy a kihágás tényálladékát felderítse, s a törvény a büntető rendelkezések értelmében ítéletet hozzon, s annak végrehajtása iránt szabályszerűen intézkedjék."

41 A rabszolgatörvény szigorú alkalmazása sem tudta megakadályozni az aratósztrájkokat. Az ipari munkásságnál is rosszabb körülmények között élő agrárprole tárok a szó szoros értelmében a létminimumért küzdöttek. 1913 áprilisában Marx János váci földbirtokos birtokán is sztrájkba léptek a mezőgazdasági munkások.

42 A sztrájkolok béremelést és a természetbeni juttatások növelését követelték. A sztrájk nagyon csekély eredménnyel végződött. Az első világháború kitörése még tovább nehezítette az amúgy is nehéz körülmények között élő munkásnép helyzetét. A nacionalista demagógia a háború kitörése után rövid ideig mindenkit — az SZDP vezetőit is — megtévesztette, csak nagyon kevesen látták kezdettől fogva a háború imperialista jellegét. Az SZDP vezetői a „válságos időkre való tekintettel" a munkásságot a kormány támogatására szólították fel. A háború kitörésekor csak Magyarországon több mint 1,5 millió embert mozgósítottak; 21—42 éveseket. Később a mozgósítást kiterjesztették a 18—50 éves korosztályokra is. Az ország már az első háborús év végére közel 1 millió embert vesztett halottakban, sebesültekben, foglyokban. A háborús kudarcok, a nagy vérveszteségek, a győzelem kilátástalansága egyre több ember szemét nyitotta fel. A kormány szükségintézkedéseket léptetett életbe. Országszerte a jelentősebb üzemeket hadiüzemmé nyilvánították. Vác két legnagyobb üzeme, a Horgonyhengermű RT és a Magyar Kötő- és Szövőgyár RT is hadiüzem lett. A hadiüzemekben ún. népfölkelő munkásosztagokat szerveztek. A gyárak élére katonai parancsnokokat állítottak, s katonai fegyelmet vezettek be. Az alacsony bérek és a túlórák ellen tiltakozókat behívóval és fogdával igyekeztek leszerelni. Bevezették a háborús munkakötelezettséget, s megtiltották a munkahely-változtatást. A katonai fegyelem sem tudta megakadályozni a hadiüzemekben a munkásság elégedetlenségét. 1915-ben olvashatjuk a vasasszakszervezet vezetőségi ülésének jegyzőkönyvében: „A legtöbb gyárban a katonai védelmet a munkások ellen használják fel. Ezekben a gyárakban a katonai védelem elrendelése óta a munkásokat kerese188