Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (1907–1918)

A munkásság forradalmi hangulata 1912 tavaszán csúcspontjára ért. A harckészséget a hazai viszonyok és a szociáldemokrata sajtónak az európai forradalmi mozgalmakról közölt cikkei táplálták. „Európa-szerte szaporodtak a sztrájkok, a politikai tüntetések, a háborúellenes megmozdulások. Oroszországból a nemzetközi forradalom központjából is ösztönző hírek érkeztek. Az 1912. áprilisi lénai sortűz új forradalmi időszak kezdetét jelentette."

34 Május 23-án 100 000-es tömeg tiltakozott a véderő javaslat ellen, és általános és titkos választójogot követelt. Az SZDP felhívására a váci munkásság is tüntetett, s népgyűlésen követelte a szociáldemokraták követeléseinek teljesítését. A gyűlésről a váci sajtó „Szocialista gyűlés burzsoákkal" címmel számolt be. „ ... Pünkösd hétfőjére a szocialisták gyűlést hirdettek meg, amit a rendőrkapitány engedélyezett is ... nagy volt a rendőri készültség, kb. 2000 munkás jelent meg a gyűlésen."

35 A gyűlés napirendjén az általános és titkos választójog és a vasúti jegyek drágulása szerepelt. A gyűlésen Werner Béla ismertette a szociáldemokraták programját. A Vérvörös Csütörtöknek bár közvetlen eredménye nem volt, de jó előkészület volt az 19(18—1919-es forradalmi mozgalmakhoz. Az 1910-es évektől a kormány már csak a legdrasztikusabb erőszaktól reméli, hogy a helyzet ura maradhat. Az elkeseredést még tovább fokozta, a katonai behívások szaporodása. A belügyminiszter 1912-ben kiadott leiratában olvashatjuk : „Az évfolyambeli tartalék és a 3 utolsó sorozási évfolyambeli póttartalék legénységének tényleges katonai szolgálatra való behívása folytán előállhat, hogy egyes politikai pártok tüntetéseket, tiltakozó gyűléseket rendeznek. Az ilyen gyűlések megakadályozására a karhatalmat igénybe vehetik."

36 Belügyminiszteri rendelet tiltotta meg a köztársasági eszmével foglalkozó népgyűlések megtartását is.

37 A Lukács-kormány 1912 decemberében választójogi törvényjavaslatot dolgozott ki. A javaslat szinte feudális ízű. A választó jogosultak számát az eddigi 1,2 millióról mindössze 1,9 millióra kívánta emelni. Titkos szavazást csak Budapesten és a törvényhatósági városokban engedélyezett. Ez a reakciós javaslat érthető módon országos viharokat kavart. 1913-ban a belügyminiszter távirati jelentést kért a főispánoktól, hogy „mely városokban vagy ipari vállalattal bíró községekben készülnek a munkások sztrájkra?" ... A főispán úr a csendőrszárnyparancsnokokkal és az első fokú rendőrhatóságok képviselőjével érintkezésbe lépve együttesen állapítsák meg, hogy a rendelkezésre álló közbiztonsági, csendőrségi közegeken kívül a készülő sztrájkhelyeken mennyi csendőrre és mennyi katonai karhatalom kirendelésére lenne szükség. A csendőrség kirendelése végett a katonai parancsnokságokhoz a katonai karhatalom kirendelése iránt, ha az idő engedi, a BM-hez, amennyiben pedig ha a késedelem veszéllyel járhat, a hatóság a katonai állomásparancsnoksághoz forduljon."

38 Pest megye főispánja választáviratában Cegléden, Félegyházán és Vácon kérte a csendőrségi állomány megerősítését. Vácon 1913'. február 16^-án tartottak a Kúrián nagyszabású tiltakozó gyűlést több ezer munkás részvételével. A gyűlés elnöke Werner Béla, szónoka pedig az SZDP budapesti küldötte, Póts Ernő volt. Az egybegyűltek határozatban tiltakoztak a Lukács-féle választójogi törvényjavaslat ellen.

39 Az SZDP a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának napjára országos sztrájkot hirdetett. 187