Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (1907–1918)
Ezt a nagyon erélytelen, a saját korában is mérsékelt rendelkezést a munkáltatók könnyen játszották ki, hisz az áthágókkal szemben semmiféle szankciót nem tartalmazott. A nők munkaideje továbbra is gyakran 13*—14 óra volt. A váci munkásság nehéz helyzetére jellemző az is, hogy a váci gyárakban a vasárnapi munkaszünet még 1908-ban sem vált általánossá. 28 A nehéz körülmények aktivizálták a váciakat — 1908-ban a város szervezett munkásai a sztrájkoló asztalosoknak sztrájksegélyt adtak, s így ők ki tudtak tartani a munkáltatókkal szembeni követeléseik mellett 29 . A váci munkásság szervezettségét ideológiai érettségét bizonyítja az 1908ban országos viszonylatban is ritka társadalmi temetés. A temetésről a Váczi Hírlap számolt be. »Megható részvét mellett kísérték utolsó útjára a váci szervezett munkások egyik agilis tagjukat, Erőss Ferenc Kobrak-gyári munkást. A proletár betegség, a tüdővész ölte meg. A szervezett munkások, főleg pedig Kobrak-beli társai, majdnem teljes számban jelentek meg. A hatalmas temetési menet élén nagy koszorút vittek, rajta hatalmas vörös szalagon „Proletár testvérünknek a szervezett munkások" felírással. A sírnál Maruzsán Gábor karnagy vezetése alatt először a „Miért oly borús" с gyászdalt, azután pedig a Marseillaise akkordjai mellett Csizmadia Sándor „Munkásdalát" éndekelte a szervezett munkások dalárdája.« 30 Az 1910-es évektől az egész monarchiában érezhető a háborúra való készülődés. Országos tiltakozási hullámot váltott ki a véderő javaslat. A javaslat értelmében lényegesen növelnék a közös hadsereg létszámát, azaz a magyar bakák 3 Д részét osztrák parancsnokok irányították volna. Az SZDP a véderő javaslat elleni tiltakozó akciókat összekapcsolta az általános és titkos választójog követelésével. A Népszava cikkeiben leleplezi a kormány militarista politikáját, s harcba szólít ellene. Megállapítja, hogy míg a magyar állam évenként 542 millió koronát fordít fegyverkezésre, addig csak 16 millió koronát az állami népoktatásra és 1,2 millió koronát munkásbiztosításra, s közegészségügyre mindössze 25 millió koronát. „ . . . Most itt van az ideje, hogy a nép talpraálljon, harcba induljon azok ellen a terhek ellen, amelyek megrontással fenyegetik, s azért a jogért, amely nélkül Magyarország továbbra is a katonai önkény őrülete és a földesúri önkény országa marad. Két jelszóval indulunk neki ennek a harcnak: Le a müitarizmussal ! Éljen az általános, egyenlő és titkos választó jog !" 3Í A belügyminiszter 1912. július 12-i „Valamennyi Főispánnak" címzett leiratában felszólítja a főispánokat, hogy „nem engedélyezhető olyan népgyűlés, amely vitatni kívánja a véderő törvényt és a királyság létjogosultságát. Ha valamely gyűlésen ilyen irányú felszólalás hangzana el, akkor a gyűlést azonnal fel kell oszlatni." 32 Az uralkodó osztály aggodalma nem volt alaptalan. Az 1907 után bekövetkező forradalmi apályt 1912-ben élénk fellendülés váltotta fel. 1942. május 23-án következett be az addigi munkásmozgalom csúcsa, a Vérvörös Csütörtök. 1912 elején országszerte nagyarányú sztrájkmozgalom indult. A sztrájkolok béremelést és 57 órás munkahetet követeltek. A bérkövetelési mozgalom Pest megyére is kiterjedt. Újpest, Cegléd, Vác gyárainak munkásai is bekapcsolódtak az országos mozgalomba. Indokolta a sztrájkhullámot a nagyarányú áremelkedés, hiszen 1900—1913 között 35—40%-kal emelkedett az iparcikkek ára. 33 186
