Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma II. (1907–1918)
A városban a munkásság egészségügyi ellátása az 1900-as évek elején az előzőekhez képest is romlott. 1907-ben a betegsegélyező pénztárak átalakultak munkásbiztosító pénztárakká. 1908-ban állami felügyelet alá kerültek. Legtöbb pénztár autonómiájának elvesztése után csődbe jutott. Évenként emelték a díjakat. Ennek ellenére oly mértékben fizetésképtelenné váltak, hogy az orvosok megtagadták a betegek ellátását, a gyógyszertárak pedig a gyógyszerek kiadását. Az MSZDP váci szervezete 1911-ben népgyűlésen követelte, hogy a pénztár élére a munkások közül válasszanak vezetőket. „Olyanokat, akik saját bőrükön érzik a tagok nehéz helyzetét" 23 . Vácon a munkásbiztosítási kötelezettség még 1913-ban sem általános. A segédeket foglalkoztató iparosok és kereskedők mozgalmakat indítottak, hogy mentesítsék őket a bejelentési kötelezettség alól. Kérelemmel fordultak a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy a bejelentési kötelezettség ne a munkáltatót, hanem a munkást terhelje. 24 A váci munkások, akik betegségükben, öregségükre magukra maradtak, rendkívül rossz, egészségtelen körülmények között dolgoztak. Az átlagosnál is rosszabbak voltak a körülmények a kötőszövő gyárban és a Kobrák Cipőgyárban. E két gyárban a helyzet annyira felháborítóan rossz volt, hogy ez ügyben a képviselő-testület is kénytelen volt vizsgálatot elrendelni. A vizsgálat tapasztalatairól Nóvák Antal polgármester-helyettes számolt be a képviselő-testület ülésén. Elmondta, hogy „a termeket nem szellőztetik, nincs szellőzőberendezés. Ez okozza, hogy a kötőszövőgyárban jóval magasabb a TBCben meghaltak száma ... Kérdem, ki vállalja ezért a felelősséget? Tudjuk, hogy 11—12 éves fejletlen lányokat is alkalmaznak a szövőgyárban." 25 A Kobrák Cipőgyárban 1911 novemberében a városi főorvos és a rendőrség tartott vizsgálatot. A vizsgálat a kötőszövőgyárhoz hasonló szomorú eredményeket hozott. A képviselő-testület a vizsgálat lezárulása után felszólította a Kötőszövőgyár RT és a Kobrák Cipőgyár vezetőit, hogy gyárukban „a padlózat hasadékait kemény fával tömjék be, hogy a por ne ülepedjék le, s a munkatermeket naponta háromszor szellőztessék! A padlót naponta olajos ronggyal töröljék fel, s szublimáttal ellátott köpőcsészéket helyezzenek el!" 26 A két gyárban folytatott vizsgálat eredménye nyilvánvalóvá tette a gyermekmunka alkalmazásának gyakoriságát. A polgármester szükségesnek látta körlevélben fordulni a váci gyárakhoz, s felszólítani őket, hogy 14 éven aluli „munkásokat és munkásnőket" ne foglalkoztassanak! A gyermekmunka mellett komoly gondot okozott a nők hátrányos megkülönböztetése, túlterhelése. A dolgozó nőt a családjától gyakran 12—14 órára is elszakították, ennek nemcsak az ő egészsége, hanem a családja is kárát látta. Ez az egyik magyarázata a rendkívül magas csecsemőhalandóságnak s az analfabéták nagy számának. A város vezetőinek 19\12-ben hozott ún. „nővédelmi" rendelete világosan rámutat a nők szinte tűrhetetlen helyzetére. A rendelet értelmében a női alkalmazottaknak legalább 11 óra megszakítás nélküli szünetet kell adni. Éjszakai munkára 14 éven aluli lányok egyáltalán nem alkalmazhatók. 14—16 év közötti lányokat is „csak" 8 órás munkaidőben foglalkoztathatnak. A 16 éven felüli nők is csak 11 órát dolgozhatnak a munkaközi szünetek be nem számításával. 27 185
