Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Dóka Klára: A szentendrei kézműipar (1690–1848)
kasok érvényben tartása mellett, a lényeges kérdéseket illetően a XVIII. század végiekhez képest új elveket tartalmaznak. Megszüntették a céhek azon jogát, hogy korlátozhassák az önállósulási igényeket. Erősítették a hatósági felügyelete,t, eltörölték а rokonságnak járó kedvezményeket, a nehéz remeklést. Bíztak a rendelkezés sikerében, és úgy gondolták, hogy a céhek fel tudják szívni a kontárok tömegeit. Az új rendelkezésekkel megszüntették II. József intézkedéseit, és általánosan eltiltották a céhen kívüli munkát. Az 1813-as céhszabályok jelentős része a legényekre vonatkozott. 47 Az új rendelkezések értelmében kaptak céhlevelet 1&21-Ьеп a szabók, 1817ben a csizmadiák, kovácsok, kádárok, vargák, molnárok, 1883^ban a pékek, 1836ban az asztalosok. A XVIII. századi céhek közül új privilégium kiváltására más testület is kísérletet tett. A szűcsök, szappanosok, paplanosok, bognárok ügye nem zárult le, és nem kapott kiváltságlevelet a kőfaragó-ács-üveges-mészáros mesterek 1813 után alakuló testülete sem. A hatóság nagy követelményeket állított a céhekbe tömörülő mesterek elé. A privilégiumért fizetett díj meglehetősen magas volt, nem engedélyezték a filiálék létrehozását, a túl sokféle ipart űző mesterből álló testületek megalakítását sem. A rác paplanos-, szűcs-, szappanosmesterek elakadt céhalakítási kísérlete összefüggött a szerbek török alól felszabadult Szerbiába való visszatelepülésével is. 48 Teljesen új volt az 1813. évi céhszabályokban a legényekre vonatkozó rész. Az eddigi privilégiumok nem tartalmaztak a legényekre vonatkozó §-okat. Ahol a legények kevesen voltak, részt vehettek a mesterek gyűlésein, közös megmozdulásaikban, ha számuk elérte vagy meghaladta a mesterekét, saját szervezeteiket hozták létre. A legénycéhek rendszerint a XVIII. század közepén vagy második felében alakultak. Szentendrén nincs tudomásunk legénycéh fennállásáról. Ennek egyik oka a legények alacsony száma, másik pedig az, hogy a XVIII. század második felében, amikor a legénycéhek fénykorukat élték, maga a céhesedés is visszaesett. A szomszédos Vácott 1719 és 1781 között hat legénycéh alakult. 49 Á legények a XVIII. század végéig mestereikkel patriarchális közösségben éltek, bizonyos idő elteltével maguk is önállósultak. Azonban amikor a mester jog örökölhetővé vált, a legényeknek egyre kevesebb lehetőségük volt arra, hogy önálló mesterek legyenek. Elköltöztek munkaadóiktól 50 és velük mint a műhelyekbe járó bérmunkások álltak szemben. A mesterek és legények közössége is szembekerült egymással. A szentendrei mesterek és legények között — a legény céhek fennállása nélkül is— voltak már a XVIII. század végén nézeteltérések. 1774-ben a szűcscéh két legény felett ítélkezett, akik megtagadták a munkát. 51 1780-ban a kovácscéh szabályzatot vezetett be a legényekkel kapcsolatban, mert azok jogtalanul elhagyták mestereiket, és új műhelyt kerestek maguknak. A legényeket ettől kezdve ,,Kundschaft"-tal látták el, csak ezek birtokában lehetett elvándorolni."' 2 1764-ben megszabták, hogy a kőműves- és ácslegényeknek csak napi 45 krajcárt lehet fizetni. 53 Az 1813-as céhszabály eltiltotta a legények szervezkedését, ami másfél évtized múlva országos illegális mozgalom indítóoka lett. 54 Ez Szentendrét nem érintette, mivel a mestereknek a XIX. században is igen kevés volt a legényük. A mezővárosokhoz, falvakhoz és a kevésbé fejlődő szabad királyi városokhoz (pl. Buda) hasonlóan nem volt különösebb probléma a mesterfelvételek körül sem. Az önállósulni kívánó mestereket több-kevesebb vita után a céhek befogadták, ha a supplikánsok a taksákat és egyéb költségeket megfizették, és megfelelő szakmai képességekkel is rendelkeztek. Ebben az időben Pesten és néhány fejlődőképes városban a mesterfelvételek évtizedekig húzódtak el. 55 174
