Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Történelem - Dóka Klára: A szentendrei kézműipar (1690–1848)

remekmunka nehéz volt, a hibákért súlyos pénzbüntetést fizettek, a mesterjog örökölhetővé, egyes esetekben eladhatóvá vált. Igen sok céh elérte a XVIII. század végére a zárt mesterszámot: csak akkor vett fel új céhtagot, ha az idősebbek közül valaki meghalt, elköltözött, vagy eladta jogát. Az új szabályok továbbra is védelmet adtak az idegen mesterek és kereskedők ellen. A kádárok még azt sem akarták megengedni, hogy az idegenek az országos vásárokon áruljanak, de a hatóság elutasította a kívánságot.

32 Az 176fl-es céhszabályzat értelmében kiadott privilégiumok egyéb pontjai az inasok, özvegyek helyzetét, a céhes szertartásokat szabályozták, a XVIII. század elején kibocsátott céhlevelekhez hasonlóan. E szabályok szerint kaptak új, illetve újították meg régi kiváltságleveleiket 1771-ben a kalaposok, 1778-ban a szűcsök, 1779-ben a csizmadiák, 17ß0-ban a szabók, kádárok, bognárok.

33 Egy sor kérdés 1761-ben sem oldódott meg. A céhek közti merev határok már nem feleltek meg az iparágak megoszlásának, ami állandó vitákra vezetett. 1779-ben a magyar és rác szabómesterek a németekkel kerültek ellentétbe egy német legény felvétele miatt. 1780-ban ismét fellángolt az ellenségeskedés, aminek a hatóság közös céh létrehozásával vetett véget.

34 A fejlődés következtében megjelentek Szentendrén olyan mesterek, akik nem tartoztak céhhez. Ezek felvételi ügyét, a mesterjog megadását a tanács intézte. E mesterek rendszerint nagyobb képzettséggel, több pénzzel rendelkeztek, mint a szentendreiek. 1764-ben költözött be Ausztriából Lauch János mézeskalácsos mester, aki szülőhelyén kívül Győrben, Földváron, Budán, Pesten gyakorolta iparát.

35 Szintén 1764-ben kapott engedélyt a borbélymesterségre Naferits Tamás, aki Szentendrén született, de a pesti céhnél szabadult fel.

36 1778Mban Singer János cukrászlegény kért mesterjogot,

37 1788-ban pedig Susterlitz Ferenc kávés önállósult.

38 A céhen kívüli iparosok mesterfelvételi kérelmei nyomán a céhtagok vitás ügyei is a hatóság elé kerültek, főleg akkor, ha problémák voltak az előírások betartása körül.

39 Harc folyt a céhen belül a mesterek között is. 1773-ban a vargacéh mesterei a meggazdagodó céhmestert a testület vagyonának elsikkasztásával vádolták.

40 Hasonló okból gyanúsították 1764-ben a szűcs céhmestert is. A szűcsök a gyöngyösi vásáron is összevesztek, hogy melyik mester hol állítsa fel sátrát.

41 A céhek felvették a harcot az idegen mesterek és kereskedők ellen is. 17'76-ban a szappanosok kérték az alispánt, hogy tiltsa el a jogtalan gyertyaárusokat.

42 Ugyancsak a szappanosok problémája volt 1764-ben, hogy nem kapnak elegendő hamut, mert azt egy óbudai zsidó mester elvásárolja előlük.

43 Törekedtek a céhek arra, hogy a kereskedők jogát korlátozzák. 1764-ben a szabók, szűcsök, szappanosok, tobakosok elérték, hogy a kalmárok nem kereskedhettek cikkeikkel, így azokat csak a mesterek árulhatták.

44 A céhek elzárkózása következtében megnőtt a testületekből kizárt kontár iparosok száma. Velük szemben a testületek semmiféle eredményt nem értek el. Legfeljebb a céhbe még nem szerveződött ácsok, gombkötők stb. tiltakoztak a nem megfelelő képzettséggel rendelkező kontárok tevékenysége ellen. A gombkötők arra hivatkoztak, hogy a „himpellérek ... csak nem ingyen dolgozván" elveszik előlük a munkát, és a mesterséghez értő, adózó iparosok kenyér nélkül maradnak. Kérik, hogy a kontároknál talált kész munkákat elkobozhassák.

45 Sem ők, sem a céhtagok nem tudták megakadályozni a kontárok rétegének gyarapodását. II. József 1788-ban kelt rendeletével engedélyezte azt, hogy saját kezére, idegen segítség nélkül bárki űzze mesterségét.

46 1813-ban újabb céhszabályok bevezetésére került sor. Ismét elrendelték a céhlevelek beszedését és azok megújítását. Az új kiváltságlevelek §-ai a céhszo173