Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Vass Előd: Vác 1560. évi török vámnaplói
mértékek együtt fordulnak elő, de a számítási alapot, pl.: a török keyl v. küa súlymérték itteni használatában az isztambuli kile jelentette. A szövetek mértékének jelölésénél a törökök a (pastav) fogalma alatt a magyar vég mértékegységet használták a gyakorlatban 28 . De a központi elszámolásokban mindent aqce értékben tüntettek fel. A váci török vámhoz érkező kereskedők 1560. szeptember hónapban 21i8 esetben vámoltattak, és ebből 168 esetben szarvasmarhavámot fizettek be. Ebből a 168 esetből 20 személy ötvennél kevesebb, 60 személy száznál kevesebb, 77 személy ötszáznál kevesebb és 6 személy ezernél kevesebb marhát vámoltatott. A következő október hónapban 171 esetből 71 esett szarvasmarha-elvámolásra. A 71 esetből 1!2 személy ötvennél kevesebb, 25 személy száznál kevesebb, 3/2 személy ötszáznál kevesebb és 2 személy ezernél kevesebb szarvasmarhát vámoltatott. Tehát a nyugati piacokra a legtöbb kereskedő átlagosan 100 és 500 közötti darabszámban hajtott ki szarvasmarhákat a váci vámnál. A szarvasmarhán kívül, amely a legjelentősebb árucikk, a vámolt árucikkek sokfélesége található az 1560. szeptember és október havi vámnaplóban. Ezek feljegyzése a vámolás sorrendjében, a kereskedők útirányától függetlenül történt. Azonban az elvámolt árucikkek jelentősebb részének eredetét és rendeltetési célját az árucikk fajtájából más források segítségével meg lehet határozni 29 . A legjelentősebb szarvasmarha mellett a juh, a marha- és juhbőr, a prém és a nyúlprém, majd a bor, a só, a káposzta, a fokhagyma, a búza, a körte és még a gyékény, cserépedény és zsindely tartozott a kiviteli árukhoz. A behozatal áruféleségeihez a boroszlói szövet, az iglói szövet, a nürnbergi szövet, a kisnicér szövet, a karazia szövet, muszlin anyag, cérna és fonál, kék fonál, pamut, továbbá süveg, berzsenfa, kés, balta és fejsze, üvegserleg, rövidáru, narancs, murine nevű tengeri hal, lámpa, vascső, papír és deszka tartozott. A kivitel fogalma alatt bizonyos áruféléknél a váci vám esetében gyakran a nyugat-magyarországi királyi területek vásáraira való áruszállítást kell értenünk. A váci vámnál a hivatásos nagykereskedőkön kívül kiskereskedők és alkalmi árusok csoportjait különböztetjük meg. Az utóbbi vámoltató csoportok jelentéktelenek; a tranzit kereskedelem igazi lebonyolítói, a külföldi vásárokat látogató nagykereskedők; a tőzsérek és kalmárok voltak. Nagykereskedőink kiviteli árucikkeiket a paraszti árutermelésből és a nagybirtok feleslegéből egyaránt vásárolták 30 . Az alföldi mezővárosok közül Debrecen és Kecskemét rendelkezett a legerősebb nagykereskedő-réteggel, akik ún. Kommenda-szervezetben társultak érdekeik védelmére 31 . Ezek a török hódoltság területén élő mezővárosi kereskedelmi társulások szoros kapcsolatot tartottak a királyi magyar területek és a Német Birodalom városainak kereskedelmi társulásaival. De e magyar kereskedők a török kereskedőkkel is jó kapcsolatokat tartottak fent 32 . Ezek a kereskedelmi kapcsolatok tartották fent a Nagy Magyar Alföldről nyugat felé és vissza irányuló kereskedelmet. A váci török vámnaplókból és más egykorú forrásokból kitűnik, hogy a tranzit kereskedelem Magyarországról főleg annak török megszállta alföldi területéről, élő állatokat és más nyerstermékeket vitt ki, és viszont a Német Birodalom, Velence, Csehország és Szilézia városaiból; szöveteket, festéket és különböző kész iparcikket hozott be 33 . E kereskedelem megindulásának első lépése a különböző magyar nyerstermékek összegyűjtése volt. A legfontosabb kiviteli cikk, a szarvasmarha összegyűjtése öt fő marhatenyésztő területről történt: Kecskemét, Debrecen, Nagyvárad vidékéről és a Körös és a Maros folyók völgyeiből 34 . E területek szarvas141
