Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Történelem - Vass Előd: Vác 1560. évi török vámnaplói
birtokában. Az egykorú török feljegyzések néhány magyar állandó piaci árust neveznek meg név szerint is. A váci marhavágóhidak illetékét (resm-i qanare v. Ъад-i qanare) a városban levő négy mészárszék után szedték. Az egykorú török forrásokban két magyar és két török mészáros szerepel. A beszedett illeték összege 1560. aug. 211. és szept. 22. között hetente: Щ 32, 12, 44 aqce, a következő hónapban, 1560. szept. 212. és okt. 23. között csak összesen 50 aqce volt. Ez az illetékösszeg alapján heti 8i—10 szarvasmarha levágására következtethetünk, ami a lakosság ellátására szolgált 20 . Ezenkívül számításba kell venni az egykorú leírásokat, amelyek mind virágzó váci szántóföldekről, zöldségtermelésről és szőlőművelésről számoltak be. A törökök által ekkor épített vízmű maradványait is megtalálták, amely a szintén törökök által itt először meghonosított rizstermelést biztosította 21 . Az egykorú török források szerint a „Duna folyó malmai"-ként nyolc, ún. hajósmalom lett rendszeresen megadóztatva. A város belső piaca és a malmok állandó termelése megkövetelte, hogy a városban legyen egy bizonyos iparosréteg, és a mezőgazdasági nyerstermékellátás folyamatos legyen. Vácott ez időben nagyon vékony állandó kereskedőréteg volt, a török kereskedők többnyire boltosok, a magyar kereskedők pedig a városon keresztül lebonyolódó tranzit kereskedelembe kapcsolódtak be. A kelet—nyugati tranzit áruforgalom lebonyolítását a város kijelölt és hagyományos útjain az ismertetett elszámolás szerint kizárólag magyar kereskedők végezték. Ezeken az útvonalakon a vámolást a váci pénzügyi hivatal (muqata a) megbízott kezelőjének tisztviselői végezték. A vámhelyhez közeledő személyeket az áru vizsgálók (amil) vámolták meg, az erről a helyszínen készített feljegyzések alapján a végső bevételi kimutatást az írnok (katib) végezte el 22 . A váci vám működését, az elvámolás összegét és az egyéb kincstári jövedelmek beszedését a budai török törvénykönyv (qanun) szabályozta 23 . Ez a törvénykönyv a török kincstárt illető összes jövedelem behajtásának módját sorolta fel. Az elvámolás fogalmának jelölésére a török pénzügyigazgatás többféle kifejezést használt ; a (gümrük), (vam), (bag) és a (resim). 2 ^ A vám összege a híd-, rév- vagy útvám esetében hivatalosan megállapított egyforma összeg, főképpen élő állat után szedték; kocsivám esetében a lovak számától függött a vámösszeg. A váci vámnál egy magyar forint értékű árucikk után értékének 5%-át vámolták el érték vám címén. Tehát egy magyar forint értékű áru után öt magyar dénárt vagy két és fél török aqcét szedtek, mivel ez esetben a magyar számolási forinttal számoltak. Az egy magyar forintnál kisebb érték után vámot nem szedtek, ezt a rendeletet még a magyar királyok hozták, de a törökök is betartották. A vámolás hivatalos összege a híd-, rév- és útvám esetében gyakran változhatott, mint a szarvasmarhagümrük összegénél is állandó emelkedés tapasztalható 1546. és 1S60 1 . évek között. A vámolásnál beszedett vámösszeget bizonyos időnként a budai kincstárba küldték, amiről a budai pénztári naplók tanúskodnak 25 . A váci török vámnál befolyt pénzösszeg különböző pénzérmék sokaságából állt, minthogy az akkori Magyarországon a kereskedelmi forgalomban többféle értékű és származású pénzérmékkel fizettek. A török elszámolásokban, a vámnaplókban szereplő jiloriliq, altunluq és sikké érték jelölések mind a magyar, ún. számolási forinttal egyeztek meg, amelynek 1O0 dénár volt az alapja. A kereskedelmi forgalomban használt effektív magyar aranyforint 1554-ben 145 dénárt ért, amíg a török arany 1545-ben 133 dénárt ért 26 . A vámnaplókban feltüntetett aqce, aqcelik és penez (= dénár) valódi pénzérmét képviselt. A többféle pénzérmén kívül ugyanez a helyzet a mértékegységek sokféle használatánál is 27 . A magyar és a török 140
