Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

Tiszajenőn (250), az eperjeskei (180) 2. sírban, a blandianai (3(8)8) 2. sírban a már félig betakart sír földjébe lőtték a nyilakat. A felsoroltakon kívül Kálón (288, 9, 10, 20, 55, 58. sírok), Szentesen (359, 7. sír), Tiszabercelen (201, 36. sír), Zsitvabesenyőn (21, 1942. évi ásatás '8, 79. sírok) lehet feltételezni ezt a gyakorlatot.

124 A sírba lövés szokását a teljes X. sz.-ban megtaláljuk, későbbi adatunk nincs. 12. térkép. Lándzsás temetkezések A problémát — a lándzsa, mint sírj el, a későbbi kopjafák előzménye — Kovács L. veti fel a számtalan történeti, néprajzi és nyelvészeti adatra figyelve. Csak egy bizonytalan régészeti adatot (Majs) idéz,

125 ugyanilyen bizonytalan a tiszajenői (250) eset, ahol az ásatási jelentés szerint az egyik sír földjében lándzsahegyet találtak. Az éles vastárgyak szerepe a temetkezésben Néhány sírban a baltákat, fokosokat éllel felfelé, vagy a földbe belevágva, vagy valamelyik testrészen rajta találhatjuk. Talán Bodrogszerdahelyen (178) és Hencidán (285), az 5., ill. a 9. sírokban a halott ártó erejét kiküszöbölendő (az él az egyik testrész ellen irányul) szerepel ez a fegyver, míg az összes többi esetben (Kisdobra—185. 1. sír, Szabadkígyós—353, 7. sír, Szentes—364, 2, 7, 100. sírok, Budapest—38, 2. sír, Zsitvaulány—22, 28. sír) az éles tárgy varázsos ereje a halottat védhette.

126 A felsorolt sírok X. sz.-i nagycsaládi és köznépi temetőkből valók. X—Xí. sz.-i sarlós temetkezések Gádoros (322), 1. sír, Orosháza (351) 5., Szarvas (355), Kecel (235) 3, 5., Tiszabezdéd (202) 4, 12., Visonta (169) 75., Rovinka (16) 3., Veresvár (20) 4., Zsitvabesenyő (21): 1949—50. évi ásatás 66, 80, 139. sírok, Zsitvaulány (22) 27., Halimba (57) 21., Sorokpolány (82) 16., Zalavár (125) 257. sírok. A sarló általában ugyanúgy rontáselhárító eszköz, mint a balta.

127 Előfordul vezető- és középrétegbeli temetkezésekben is, ezekben inkább munkaeszközként (vö. Kecel, Tiszabezdéd, kéznél). A XI. sz. második felében már valószínűleg nem tették sírba. Néhány sírban más munkaeszközök rontáselhárító szerepét lehet feltételezni, a X. sz. második feléből, végéről származó sírokban: Felgyő (228) 29. és Kunágota (338) 2. sírokban a vaskés a kézfejnél a földbe volt szúrva. Sárrétudvarin (297) a kasza az egyik váz medencecsontjain volt. Kecskeméten (236) a IV/2. sírban az ásópapucsot élével felfelé találták. A holttest átszögelése, átszúrása (késsel, tűvel): 12. térkép.

128 Mindegyik felsorolt esetben biztonsággal feltételezhetjük, hogy ártó erejű halottak elleni eljárások emlékeit figyelték meg,

129 éspedig kizárólag köznépi temetkezésekben. A tárgyak összetörése, megrongálása, az öltözék kioldása. Kevés hiteles adatunk van a sírba tett edény szándékos összetörésére,

130 1—2 megrongált vaskés,

i:u ezeknél sokkal többször figyelték meg az ásatok a fegyverzet összetörését.

132 Hasonló gondolati háttere lehetett az öv, ingnyak, nyakék kioldásának.

133 A megfigyelések hitelessége, főleg a régebbi ásatásoknál erősen kérdéses. Mégis a felsoroltaknál jóval gyakoribb általános szokásról lehet szó. Mint fentebb jeleztem, több okból kerülhettek a sírmellékletek rendellenes — nem a vi110