Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében
tik még a szokást Dombóváron (44), valamint Békésszentandráson (317, részleges ló-, szarvasmarha- és őzsírok, XI— XII. sz.-i temetkezés mellett). A finnugor—magyar törzseknél a szarvas- (őz-) totemállat tiszteletét a lóhoz fűződő képzetek később háttérbe szorítják, a szarvasmarha azonban másodlagos jelentőségű a magyar néphit táltoshiedelmeiben, s valószínűleg török népekkel keveredés eredménye. 117 A kutyás temetkezések, kutyasírok mögött rejtőző szellemi hátteret eddig még nem sikerült pontosan felderíteni : hűséges vadászkutya, totemállat-közösség őse, kettévágott állatra esküvés, ezek az elképzelések valószínűleg mind egyidejűleg éltek. 118 A tojás, mint sírmelléklet a X— XI. sz.-ban meglehetősen ritka: 11. térkép. Temetőnként csak 1—1 sírban találjuk. Kizárólag köznépi temetőkben fordui elő, a X. sz. első felei klasszikus honfoglalás kori magyar hagyatékban nem. A lelőhelyek a Duna-könyökben, Nógrádban sűrűsödnek. 16 életkor és nem szerint is ismert síradatból: 13 gyermek, 1 férfi, 1 nő és 1 meghatározatlan nemű felnőtt. Éry K. megfigyelése szerint a tojásokat általában az ízületi végződések és a nemi szervek tájékán találjuk. 119 XII. Fegyverek, munkaeszközök, ékszerek, ruhadíszek rituális vonatkozásai A fegyverek rendellenes helyzete a sírokban A honfoglaló magyar harcosok temetkezéseiben teljesen általános, hogy a fegyverzet nem egyszerűen a halotti öltözék része, vagyis a leggyakrabban nem az életben viseltnek megfelelő helyzetben találjuk a sírban. 120 Egy temetőn, sőt gyakran egy-egy síron belül is háromféle jelenség szerepel: a fegyver az övre felszerelve, ellenkező oldalon; az övről leoldva; az övre felszerelve, szabályosan. A „megfordítás szokása" tisztán viszonylag ritkán fordul elő, az alábbi temetőkben: Gerendás (325), Felgyő (228), Debrecen (272), Jászszentandrás (287), Szeghalom (300), Marosgombás (391), Székesfehérvár (94), Csanytelek (222), Szob (167). Övről leoldva sírba tett fegyverek — egyedüli rítusként — kb. feleannyi lelőhelyen fordulnak elő, mint a kétfajta rendellenes helyzet együtt. A jól megfigyelt és közölt sírok közül azonban csupán 7 olyat ismerek, amelyben a szabályszerű felövezés az uralkodó: Csanytelek (220), Kiszombor— F temető, 121 Eger (136), Orosháza (350), Tiszabura (302), Tuzsér (213) és a Dunántúlról Pomáz (74). A vizsgált szokásfajták kronológiai és területi megoszlásában semmiféle törvényszerűséget nem tudtam felfedezni. Roppant nehéznek tartom az egyes esetek értelmezését is. A keleti eredetű tükörkép másvilágképzet állandóan keveredhetett az általános, halott haza járása elleni küzdelemmel (ellenkező oldalra teszik, leoldják a fegyvert, hogy ne találja meg!). A „leoldott" fegyverek nagy részének esetében csak arról lehet szó, hogy a halottat megillető felszerelést, egyszerűen mellétették, semmi egyébre nem gondoltak hozzátartozói. 122 Nyílhegyek a sírokban a tegezen kívül m Ha a nyílhegyek a sírban szétszórtan, függőleges vagy ferde helyzetben kerülnek elő, feltételezhető, hogy a temetés idején a sírgödörbe vagy halottra nyilakat lőttek. A szabadkígyósi (353) 13. sírban a belőtt nyíllal biztos a halott ártó erejét akarták elpusztítani. Közvetlenül a testre irányított nyilakat észlelhetünk még a hajdúböszörményi (280), egri (136) 3. és a miskolci (144) I., III. sírokban. 109
