Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Néprajz - Ikvai Nándor: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez
magot. A lucernaféléket nem volt szabad mélyre vetni, így takarásukra a borona volt a legalkalmasabb. Minden másképpen ment a vetőgépek elterjedése után. A gép tetszés szerinti mélységre tette a földbe a magot, annak eltakarása már nem volt olyan fontos. 3 ' 1 A gondosabb gazdák azonban a gép után is használtak boronát, mert a simább földön könnyebben jár a kasza. A vetőgép után csak akkor fogasoltak, ha darabos volt a föld. A 30-as évektől a könnyű vasvázas magtakarók, láncos boronák megjelenésével 35 csökken a tövisboronák száma, főleg a nagyobb gazdáknál. A vas tartósabb volt, nem kívánt akkora kíméletet a szállításnál, a munkánál. A kisebb és a hagyományokhoz ragaszkodó gazdáknál azonban napjainkig megmaradt a tüskeborona. Az elmondottak világosan bizonyítják a fogas és a borona egymásmellettiségét. Semmiképpen nem igazolható, hogy a borona az ősibb eszköz. 36 Tisztázandó és külön vizsgálandó a simító szerepe, amely megfigyeléseink szerint a henger előzménye, és az 1860-as évektől terjedhetett el, az intenzívebbé váló földmunkákkal egyidejűleg. A tövisboronának a vetés és a legelők, rétek gondozásánál is jelentős szerep jutott. Tavasszal minden őszi vetést megboronáltak a szárvégekkel (fogak) felfelé, nehogy a növényeket kitépdesse. A föld tetejét meg-megfcaristoita a borona, a gabona tövét kissé megszaggatta, így jobban bokrosodott. Elegyengette a földet, a pocoktúrásokat, egér járásokat. A gabona tövére friss földet húzott. A századfordulótól a fölfagyott vetést hengerelték, hogy visszanyomják a fellazult földbe a növényeket. Ha a hengerezés után fölállt a gabona (egy-két hét múlva), megboronálták. A felfrissített földben jobban hajtott a vetés. A borona volt a rétek, legelők egyedüli tavaszi munkása. Itt a fogakkal lefele fordítva használták. Sorra vették az egész területet és meghúzatták. „Csak úgy nyújtózkodott utána a fű." A falu legelőjét tíz-tizenöt borona is járta egyszerre, közösen. Ahol vízmosás volt vagy sok vakondtúrás, azon a szakaszon rá is álltak a boronára, hogy simább legyen a legelő, mielőbb hajtson a fű. Palotai Sándor Tápióbicskén és Horváth János Tahitótfalun mostanában is készít boronákat. A Szentendrei-szigeten mindennapos látvány a boronával való munka. Tápióbicskén azonban a most készült boronákkal már nem a földeken dolgoznak, hanem a tsz-majorok, gazdasági udvarok, kazalszérűk környékét „söprik" vele. Példás rendet lehet tartani egy lóval és egy boronával. íme egy eszköz funkcióváltásának legújabb példája. A megye más területein, ahol termelőszövetkezeti csoportok, egyéni gazdák dolgoznak, még mindig fontos szerszám a borona. A szentendrei-sziget falvaiban ősszel és tavasszal ott látjuk a szekéren az ágakkal fölfelé állított földművelő eszközt a szekér oldalának döntve. Ugyanígy szállítják egyébként megyeszerte a boronát. A Szentendrei-sziget falvaiban a borona továbbélését a nagyarányú kertészeti kultúra, ezen belül is az epertermesztés magyarázza. Ősszel az epresföldek elszáradt leveleit, tavasszal pedig az induló töveket járatják meg tövisboronával. Könnyedén, óvatosan dolgoznak vele, hogy a töveket ki ne szaggassa, az indákat le ne tépje a borona. 37 Nagytarcsán és környékén még a termelőszövetkezetekben is van néhány borona. Főleg paradicsom és uborka alá készítik vele elő a földet. 197
