Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Ikvai Nándor: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez

JO. /cép. Boronálás egy lóval (CKMF. 2505.) Isaszegen a hegyoldalakon, a hirtelen emelkedő dombok, 2—3 méteres szélességű völgyes részek művelésénél nagyon fontos szerszám a borona. Ilyen helyeken a gép nem tudja pótolni azt a munkát, amit a boronával végeznek el. A boronáláskor mindenütt a föld szélén kezdik a munkát, és nagy körökkel haladnak befelé. Ha kisebb körben (mindjárt mellé) forgolódnak, eltörnek az ágak, nagyon rongálódik a borona.

38 Általában minden gazdának volt boronája a jelzett területeken. Nagyobb gazdaságokban kettő-három is lógott a szekérállásban. Sógornak, komának, jó ismerősnek kölcsön is adták, ha rászorult. Különösen a mezőn, ha éppen úgy jött a sora, hogy nem vitt magával, de úgy látta, hogy szükséges a vele való munka. A boronálás munkája nem sokáig tartott. Nem dolgoztak vele napokig, mint az ekével. A boronára mindig ügyeltek, hogy munka közben az állat bele ne lépjen, a szekér, eke rá né menjen. A napsütéstől is óvták, nehogy túlzottan kiszáradjon. A mezőn is szekérárnyékba vagy fák, bokrok alá tették. Rakodáskor vigyáztak 198