Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Sz. Bányai Irén: A „parasztirattárak” jelentősége az újkortörténeti muzeológiában

SZ. BÁNYAI IRÉN (Kossuth Múzeum, Cegléd): A „PARASZTIRATTÁRAK" JELENTŐSÉGE AZ ÜJKORTÖRTÉNETI MUZEOLOGIÄBAN 1. Az utóbbi évek történeti irodalmában egyre több olyan publikációt találunk, melyek a XIX—

XX. században keletkezett paraszti emlékiratok, feljegyzések forrásértékére hívják fel a figyelmet.

1 A forráspublikációk szerzői meggyőzően bizonyítják, hogy ezekből az emlékiratokból több tudományszak is a korra, paraszti életre vonatkozó tanulságokat vonhat le. Szeretnénk csatlakozni az e témával foglalkozó kutatók véleményéhez, és egyszersmind szélesíteni is a vizsgálati anyagot. Az ún. „parasztirattárak" jelentőségével foglalkozva arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ez a forrástípus változatosabb, színesebb annál, mint az eddigi publikációkból megismert paraszti emlékiratok forráscsoportja. A „parasztirattárak" fogalma megítélésünk szerint a következőképpen határozható meg: A történeti értékű iratok olyan sajátos együttese, amely tükrözi egy parasztcsalád vagyoni helyzetét, a falu vagy mezőváros társadalmában elfoglalt pozícióját, gazdasági, társadalmi egyesülethez és politikai szervezethez való tartozását, illetve a család belső életét, a családtagok, nemzedékek egymáshoz való viszonyát, a családnak gazdasági, társadalmi felemelkedésért folytatott harcát. E paraszti tulajdonban megmaradt iratok eredetük szempontjából kétfélék: vagy különböző hivatalokból, egyesületektől stb. érkezett hivatalos okmányok vagy magántermészetű, családi jellegű feljegyzések, levelek. A parasztcsaládok hivatalos eredetű és magánjellegű iratainak együttesét tekintjük tehát „parasztirattárnak". A „parasztirattár" — a fogalom idézőjeles használata is ezt érzékelteti — sohasem rendszerezett, nyilvántartott. Elsősorban a regisztrálatlanság különbözteti meg mind a hivatalos, mind a (nemesi) családi irattáraktól, melyeknél valamilyen elemi fokú regisztráltsággal mindenképpen számolnunk kell. Az ilyen irategyüttes megőrzése — tapasztalataink szerint — elsősorban a mezővárosok, falvak gazdagparaszti, parasztpolgári rétegére jellemző, így a „parasztirattárak" e réteg gazdálkodásának, életmódjának alaposabb megismerését segítik. A feudalizmus idején úrbéres jogállású mezővárosi parasztságnak a hivatallal való kapcsolata a jobbágyfelszabadítás, legelőelkülönítés hatására vált intenzívebbé. Ekkor szaporodtak meg a hivatalos iratok, párhuzamosan a hivatalok nagyfokú irattermelésével és a jobbágyból parasztpolgárrá emelkedők öntudatának növekedésével. Az iratok megszaporodása végső soron a polgári fejlődésnek, ezen belül a kapitalista közigazgatás megszervezésének következménye. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a polgári „jogállamban" a korábbiakhoz képest jóval szélesebb körű állampolgári és magánjogi védelmet élveztek a „kisegzisztenciák" is. Ekkortájt következett be az írástudás tömegesebbé válása, a 11 Studia . . . 161