Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Régészet - Topál Judit: Bronzkori lemezdiadém Ócsáról
Meg kell mondanunk, hogy ez a bizonytalansági tényező, ha nem is oly nagy mértékben, de az újabb ócsai lelet esetében is fennáll. Minthogy azonban sem az edényben, sem azon kívül temetkezés maradványait nem észlelték, az újabb ócsai ékszeregyüttest zárt kincsleletnek tekintjük. Megemlítendő továbbá, hogy éppen ez a terület — tehát a Duna—Tisza közének középső része — régészeti szempontból meglehetősen elhanyagoltnak tekinthető, s ez vonatkozik a fenti területen viszonylag nagy számban levő vatyai lelőhelyekre is. A terület múzeumainak raktárában mindmáig nagy mennyiségű anyag hever feldolgozatlanul, sőt nem egy esetben szakszerű nyilvántartás nélkül. Ily módon meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, amikor az újonnan előkerült ócsai kincslelethez a közvetlen közelből keresünk analógiákat; etnikai szempontból pedig meg kell elégednünk annyival, hogy e lelőhely a középső bronzkorban virágzó, az egész Közép-Duna-medencére kiterjedő vatyai művelődéshez tartozik, amely a középső bronzkor végén és az azt követő időszakban idegen népcsoportok — főként halomsíros elemek — beáramlása következtében fokozatosan elvesztette önállóságát és jelentőségét 11 . A meglehetős csekély számban előforduló bronzkori diadémokkal összefoglalóan Bóna István foglalkozott 12 , meggyőzően bizonyítva e típus — mint annyi más bronzkori ékszerforma — égei-anatóliai eredetét 13 . Az ókori keleti területekkel összekötő szálak, bár jelentősek, meglehetősen vékonyak; talán az Alaça Höyük 1 ', Vukovar 15 és bizonyos értelemben a törökkanizsai 2. sz. sír diadémja 10 vehető tekintetbe, bár poncolt lemezdiadém már a péceli kultúrában a Vörs— majorsági épületek 2. sz. sírjában előkerült 17 . Minthogy a vatyai kultúra egyik összetevőjét képező Nagyrév bőven merít péceli elemekből, a típus megjelenése az újabb déli elemeket is magába olvasztó Nagyrév—Kisapostag—Vatya területeken nem meglepő. Ily módon a poncolt szegélyű, visszapödrött végű lemezdiadémokat főként vatyai területeken vagy annak összetevőit alkotó elemekkel rokon csoportok hagyatékában találjuk meg. A hurbanovói, középső bronzkor elejére datált diadém 18 kisapostagi elemeket tükröző sírban került elő. 19 Aunjetitzi hatások fellelhetők a magyarádi, dunántúli mészbetétes és a közép-Dunavidéki Kisapostag—Vatya területeken. 20 Aunjetitzi területről pedig több poncolt, középső bronzkori lemezdiadémot ismerünk, illetve azok töredékeit (Hluboka, Hosty, Kamyk, Pra voice, Straubing 21 , Tësinov? 22 ). Ezek mindegyike valóban poncdíszes, de csak egy esetben visszahajtott végű — Hosty 23 . Emellett a középső bronzkor első harmadából az unterwölbingi csoport csontvázas sírjaiból több lemezdiadém ismeretes (Gedersdorf, Gemeinlebarn, Spitz 21 ), ugyanakkor Bóna hangsúlyozza, hogy mindkét terület lelőhelyein a Vatya—Szőreg jellegzetes ékszerei egyaránt megtalálhatók 25 , a kapcsolat tehát — még ha csupán kereskedelmi kapcsolatról van is szó — meglehetősen intenzív. Az ócsai lemezdiadém legközelebbi párhuzamát a dunapentelei diadémokban találjuk meg. A középső bronzkor 1—2. határáról származó 20 , Bóna felosztásában tehát Vatya l/a—I/b időszakra tehető lemezdiadém mindkét szegélye poncolt, és a szabályos távolságban elhelyezett hármas bütyökdudorokat ponckör veszi körül 27 . Ez a motívum véleményünk szerint éppúgy, mint a bronzkori fémművesség különböző csüngőtípusainak minden díszítőeleme a kerámiaművességben, edényeken már korábban is föllelhető 28 . E díszítőmotívum diadémon való közvetlen alkalmazása Bóna szerint a szövetre varrott bronzpitykékkel díszített párta továbbfejlesztése 29 . Ezt alátámaszthatja az, hogy szőregi sírokban ilyen bronzpitykék voltak a csontváz feje körül — emellett természetesen ruhadíszként is alkalmazták 30 . A poncolt díszű diadémot Bóna Vatya II. időszakhoz
