Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Topál Judit: Bronzkori lemezdiadém Ócsáról

köti (középső bronzkor 2. vége; Reinecke BK. A/2—B/l), és helyi elemnek tartja

31

. Hivatkozásul a dunapentelei 1/1921. és 166. sz. sírok diadémjait hozza — feltételezhetően egyik sem azonos az 1920-ban közölt, fentebb már említett dunapentelei diadémmal —, így e lelőhelyről eddig három? — Reinecke BK. B/l elejéről származó diadémot ismerünk. Valamivel későbbi időből származhat a további két dunapentelei diadém, melyeket Bóna a Vatya III. periódushoz köt

32

. Ezek egyike, a B. 33. sz. urnasírból származó diadém

33

, az ócsai darab legközelebbi analógiája, bár annál valamivel idősebbnek látszik. Nemcsak a bütyökdudorokat veszi körül poncdísz, hanem a két poncolt szegély között a dudorokat is poncsor köti össze (2. kép), tehát a poncolt spirálistól eltekintve csaknem pontos megfelelője az ócsai darabnak. Ez utóbbi gazdagabb díszítése valamivel későbbi korra enged következtetni, de mindenesetre a középső bronzkor 3. vége előtt és a dunapenteleivel valószínűleg egy műhelyben készült. A fenti két diadémmal egyetemben a középső bronzkor végére (Vatya III.) datálja Bóna a Lovasberény—jánoshegyi urnasír lemezdiadémját

3

'

1

. E darab díszítése gazdagabb, mint az ócsai fejdíszé, a díszítőmotívumok hasonlók (3. kép), de azok módosult változata, valamint az új elemként megjelenő poncoltkereszt1. kép. Ócsa 2. kép. Dunapentele 5