Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Őszi munka” című képéről

HORVÁTH BÉLA (Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény): KERNSTOK KÁROLY „ŐSZI MUNKA" CÍMŰ KÉPÉRŐL Kernstok Károly 1896-ban Párizsból hazaérkezve — miután a nyár egy részét a Balaton mellett töltötte

1 — Benczúr mesteriskolájába került, ahol is fél évig közvetlenül a mester mellett dolgozott, ekkor festvén első nagyszabású művét, az „Agitátor egy gyár kantinjában" című képet.

2 A következő, azaz az 1897. év nyarától már mesterétől függetlenül dolgozott, Kisoroszit választván működése helyéül, ahol két éve unokatestvére, Ujváry Ignác — korábban szintén mesteriskolás Benczúr-növendék — házat, műtermet építtetvén magának, végérvényes letelepedésre szánta el magát. Az ő hívására és biztatására jött ide művészünk is, s nem volt oka megbánnia, hogy hallgatott a hívó szóra. A falu, környéke, emberei megnyerték tetszését olyannyira, hogy az elkövetkezendő években újra meg újra visszatért a falucskába, mely sorra kínálta a kedvére való témákat, motívumokat, típusokat. A vidék s az itt folyó élet pezsdítően hatott rá, s nem oly érdektelenül, mint előző évben a Balaton. A folyó, a sziget, az erdők, a falusi élet láttán sokszor idéződtek fel gyermekkori emlékei, melyek részben hasonló természeti s társadalmi viszonyokhoz kötődtek, s amelyek oly fontos mozgatórugói voltak művészetének. Igaz, hogy a nyugodt munkának is megvoltak most már a feltételei, nem úgy, mint egy évvel korábban, amikor hazatérve teljesen rendezetlen viszonyok között kellett megkezdenie munkáját, s mestere is — noha művészeti iránya úgyszólván homlokegyenest szemben állt az övével — nagy megértést tanúsított úgy vele, mint művészetével szemben. Kedves meglepetés volt például tőle, hogy a modellpénzt vidékre is utána küldette. Egy nagy, többalakos, meglehetősen pénzigényes kompozíción dolgozott éppen, a „Vontató hajósok"-on, s mondanunk sem kell, mily jól jött ez a figyelmesség.

3 A kép

4 témáját, melynek ugyan megvoltak külföldi és hazai előzményei, már Kisoroszi szolgáltatta. A Dunán nap mint nap vonultak el előtte a vontatók, hosszú kötélen dereglyéket, bárkákat, uszályokat vonszolva maguk után. Ezen a vidéken még rendszeres volt az emberi erővel történő vontatás. A szegényebb családok megélhetését adta. Férfiak, nők, gyermekek vettek részt benne. A fuvarozásnak ez a módja persze már csak rövidebb utakra szólt, s főként a zöldséges kofák áruinak szállítására szolgált. A nagyobb, súlyosabb terhű hajók vontatását lovakkal végezték, de gyakran itt sem nélkülözhették az emberi vonóerőt. A Duna partján egyébként uszály- és dereglyeépítés is folyt, s az elkészült alkotmányok mozgatása, elvontatása jobbára szintén kézi erővel történt. Jártak persze gőzhajók is, füstölve, dohogva, zakatolva szelvén a folyam közepét, a vizet majd kiszorítva medréből. A szegény falvak lakóinak azonban nem kötöttek ki, nekik az előbbiekkel kellett beérniük. A Szajna forgalmához szokott szemnek különösen ér283