Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: A dunabogdányi kőbányászat és kőfaragás néprajzi vonatkozásai

helyi kőfaragók faragták meg, az elhunyt családja vagy a kőfaragó elképzelése szerint. De az is előfordult utóbb, hogy már készre megmunkált követ hoztak vidékről. A sírkövek többsége keresztben végződik. Leginkább táblás aljazattál készítették. A szöveget a táblás részbe mélyített tükörbe vésik. A betűket csak újabban szokták feketére vagy aranyra festeni. Előfordult, hogy idősebb emberek már előre megcsináltatták — vagy kőfaragók saját maguknak kifaragták — sírkövüket (20. kép). Néha még a szöveget is előre bevésették, az elhalálozási dátum kivételével

15

. A legkorábbi, ma is meglévő, műemlékként is számon tartott

16 kőfaragványok készítőiről nem lehet megállapítani, hogy idegen vagy helybeli kőfaragó készítette-e őket. Az 1840-es évektől kezdve azonban bizonyosra vehető a helybeli népi kőfaragók működése. E feltevést alátámasztja a falu öregeinek visszaemlékezése, de bizonyítja a XIX. sz. közepétől tömegesen készített, évszámmal ellátott kis és nagy kapuoszlop, melyet egy-két kőfaragó nem tudott volna ilyen nagy mennyiségben előállítani — nem beszélve a más egyéb, kőből faragott tárgyakról. 2. A népi építkezéshez, házépítéshez kapcsolódó kőtárgyak Ebbe a csoportba soroljuk a kis és nagy kapukat, konyhabejárati és pincelejárati ajtókereteket, ablakkereteket, a ház előtt lévő kőpadokat. 20. kép. Szőlőprés kőtálcája, háttérben sírkő (Kossuth u. 186.) 246