Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Novák László: Halottkultusz és fejfatípusok Albertirsán

jogosít arra, hogy közvetlen kapcsolatot tételezzünk fel az egymástól távol fekvő vidékek között, hiszen egy-két községtől eltekintve az albertirsai fejfák lényegesen különböznek még a környező falvak, városok fejfáitól is. Legnagyobb a hasonlóság a pilisiekkel — mint említettük —, egyes kávai fejfák motívumai is többé-kevésbé megegyeznek az albertirsaiakéval

27 (VIII. В., VIII. С, VIII. D.). Bénye község szintén szlovák telepítésű, a fejfák viszont meglepően különböznek mind az albertirsaiakétól, mind a pilisiekétől (VIII. G., VIII. H.), csupán egy gyermekfejfát találtam (1875-ből), amely az irsaiakkal rokonítható (VIII. F.). Ez a fejfa a régi temetőben egymagában áll, s feltehetően régebben általánosabb volt Bényén. Monor és Cegléd református temetőiben szintén más jellegű fejfákat találunk, de a csillagmotívum — igaz, más formában — és a sajátos formájú tulipán ott is megtalálható (IX. A., IX. C, IX. D.). A ceglédi, református temetők gombos fáival viszont (IX. F., IX. G.) egyes irsai fejfák mutatnak rokonságot (V. A., V. В.). Mivel az előfordulásuk ritka, valószínű, hogy ceglédi hatásra jelentek meg az albertirsai temetőkben. Déli kapcsolatra utalhat az irsai református temetőben 1930-ban felállított egyedi kiképzésű fejfa is (VI. H.), amelynek tábla alakú testéből nyúlik ki az örökmécs (mécstartó és láng) alakjában végződő vékony hengeres nyak. E fejfatípus tiszta formáját a nagykőrösi református temetőben láthatjuk.

28 Ugyanilyen hatásra Cegléden is megjelentek hasonló fejfaformák (IX. H.). Végezetül megállapíthatjuk, hogy az albertirsai evangélikus temetők fejfáinak stílus- és motívumrendszere a pilisiekével együtt (bár az egyes motívumok különböző alakban más községek fejfáin megtalálhatók) jelenlegi ismereteink szerinti szigetet alkotnak a környező falvak temetői között. A különállás, stílusbeli különbözőség felderítéséhez szükséges azonban az egész ország temetőinek néprajzi feldolgozása, amely során lehetségessé válna a különböző vidékek egymásrahatásának feltárása is. Ennek szükségességét sürgeti az is, hogy meglepően szegény az albertirsai szlovákok fejfat jelölő szlovák és magyar szóhasználata, valamint az a tény is, hogy még a századfordulóig visszanyúló emlékezés sem ismeri — a telepítéstől eltelt százötven esztendő után — a cifrafejfak részeit, az egyes motívumok szemiotikai jelentéstartalmát. JEGYZETEK 1 Szükségesnek látszik a sírjel-terminológiákat sorra vennünk, hogy a későbbiek során sem az elnevezés, sem az eredet terén zavaró tényező ne támadjon. A sírj elek fogalma alatt mindenekelőtt meg kell különböztetnünk kőből és fából készült sírjeleket. A kereszt, a névtábla, a fejfa és az ún. kopjafa alkotják a sírfák fogalmát, amelyek közül a továbbiakban a fejfát és kopjafát kísérjük figyelemmel. A fejfa fából készült, rendszerint egyszerű faragású. A kopjafa eredetileg a korábbi századok harcászatában használatos kopja faragott tartója lehetett. Utóbb viszont ez is faragványokkal díszített vagy festett, a rendszerint dárdahegyben végződő karcsú fejfává alakult (A magyar nyelv értelmező szótára II. k. 1960. 577., és IV. k. 1961. 3)19.). A kopjafa is fejfa tehát, amely az elhalálozott ember földi maradványainak helyét jelöli. Az utóbbi száz esztendőben állított és még ma is látható fejfák eredetének tisztázása során egyes kutatók visszakanyarodtak a honfoglalás koráig, sőt az azt megelőző időszakig is. Budenz József a fejfa és a régi pogány magyarok bálványa közti kapcsolatot kutatta, és feltevésének bizonyítására finnugor és szláv adatokat is felsorakoztatott (Budenz J., 1897. 117.). A kutatók figyelmét legelőször a Székelyföld gazdagon díszített, kopjafa névvel illetett fejfái ragadták meg. Első híradással Orbán Balázs szolgált e területről, s a fejfák eredetére vonatkozóan először említette a székelyek kopjás temetkezését (Orbán В., 1868—1872. I. к. 140—il42., III. к. 15—17., IV. к. 195.). Szinte Gábor is a székelyföldi fejfák kialakulását a székelyek 213