Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Ikvai Nándor: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez

6. kép. A vessző puhítása kalapáccsal (CKMF. 2474.) A borona a széleken vastagabb. így is kell kötni, mert ott jobban romlik. A megkötött boronát, az áthajtott szálakat az ékek beverésével tovább szorítja, majd a két szélén és a közepén a boronafákat gúzsokkal (vékony kökény), három helyen össze is kötik. Ezután következik a borona elrendezése. Átfordítják úgy, hogy a befűzött szálvégek felfelé álljanak. Először villával igazgatják egymás mellé a szálakat, majd alaposan letapossák (7. kép). Ezután következik a kiálló csonkok, rögtörők egyenesre vágása (8. kép). A kisebbeket metszőollóval, a nagyobbakat kisfűrésszel vagdossák el oly módon, hogy az alsó boronafán 3—4 cm-rel túlnyúljanak. A Szentendrei-sziget boronáinál a két oldalsó ászokfát vagy szánkót csak könnyedén rakják rá az egyik oldalon a boronafákra. A borona teljes befűzésekor az első két boronafát középen meggúzsolják, majd az ászokfába bedugott végeket beékelik. Az új boronát le is kellett nyomtatni. Hűvös helyen gerendát, fahasábot, zsákolt terményt raktak rá néhány napig, hogy szép lapos, „söprűs" legyen a borona. A kócos, vastag boronát nem szeretik a gazdák, mert nem dolgozik egyenletesen. Ezzel lényegében el is készült a borona. Hűvös, napvédett helyen a rámafák végébe hurkolt kötéldarabra felakasztva, függőlegesen tárolják. A földművelő-gazdálkodás emlékeinek összegyűjtését 1963-ban kezdtem meg Tápióbicskén.

29 A gyűjtőmunka nem korlátozódott csupán a tövisboronákra, hanem a téma egészére vonatkozó gyűjtés folyt.

30 A borona vizsgálata szempontjából, a felületi talajmunkáló eszközök (fogas, oldalozó-simító, henger) vizsgálatát, valamint a művelési módok vázolását is szükségesnek tartom. 13 Studia .. 193