Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Sz. Bányai Irén: A „parasztirattárak” jelentősége az újkortörténeti muzeológiában

gazdasági ügyeinek rögzítésére, illetve jeles családi események megörökítésére használta fel az üres lapokat. A feljegyzések több kéztől származnak, s a dátumok azt mutatják, hogy még az 1910-es években is jegyeztek bele. E feljegyzések meglehetősen rendszertelenek és következetlenek, összességükben azonban egy család gazdálkodására és belső életére számos értékes adalékot nyújtanak. Nem lehet célunk, hogy adatközlésszerűen ismertessük a teljes anyagot, csak a rendszertelen feljegyzéseket csoportosítjuk témakörök szerint. A gazdálkodással kapcsolatos feljegyzések közül a szolga, béres fogadását megörökítő írásbeli megállapodások a legtanulságosabbak. A gazda nemcsak saját magának — emlékeztetőül — jegyezte fel szolgája járandóságát, hanem közös megegyezésre rögzíthették azt írásban. A megállapodást ui. gyakrabban fogalmazzák a.szolga nevében. PL: „Az 1873 Évre elszegőtem Ágai Mihályhol béresnek. Pénzbérem 50 f azaz ötvenforint egy pár csizma egy szűr"

14 — ,,Az 1880 Évre beálotam évi szolgálatra Nagy István Ágai Mihályhol bérem 34 fr 3 véka búza 3 véka árpa egy szűr a szűrt megkaptam."

15 A szolgálólányokkal kötött megállapodások viszont rendszerint a gazda nevében fogalmazódtak: „1873 dik évre megfogattuk Farkas Marit Pézbére 16 forint egyvelez(?) szoknya mándlival két kendő egyik két forintos a másik 30 к két ing két kötő egy pár csizma egy pár topánka egy pár strifli"

16

. E néhány idézett megállapodásból is kiderül egy fontos tendencia: a férfiak főleg terményért és készpénzért vállalták a szolgálatot, a lányok viszont némi pénzbér mellett többféle ruhaneműt kaptak. A bérszerződések részletes feldolgozása a szolgák anyagi helyzetének, viseletének megismeréséhez segítheti a kutatást. Különösen tanulságos annak figyelemmel kísérése, hogy év közben milyen részletekben kapták meg a bérüket a szolgák. Megfigyelhető pl., hogy vásárkor veszi meg a ruhát a gazda, s pénzt is ilyenkor ad a szolgájának. A család az 1860-as években dohánytermesztéssel foglalkozott, így feljegyezték a dohányossal kötött megállapodásokat. Pl.: „Az 1867 dik Évre beálotam Dohányosnak Károly Ferencz Oj feltételek melet azon föld amejet Ágai István által ad bar akár mi teremjen bene feles a köröl levő kukoritza nélkül es egy zsák krumpliültetés az otlévő aratás oj feltétel melet ha a Dohány munkát engedi ha pedig a Dohányba az gazda az aratás véget hátránt lát azon esettbe mást fog a gazda alítani — Elismerem Károly Ferencz X"

17

. Ezt követően részletezték a dohányos által kivett bért és a terméseredményeket. A család szűrszabó tagja esetenként feljegyezte a segédjével kötött megállapodását is.

18 Az 1890-es évektől megszaporodnak a családi jellegű, a fontosabb eseményeket rögzítő feljegyzések. A cseléd-, illetve béresfogadási megállapodások továbbra is gyakoriak, de a tematika szélesedik: családi ünnepekről, egy-egy szokatlan természeti jelenségről, a háztartás vezetéséről szintén érdekes adatokat szolgáltatnak ezek a lapok. A változás oka: asszony — Tóth Borbála — vette át a napló vezetését. Borbála asszonyról megtudjuk, hogy 1853-ban született, hiszen a családtagok születési, halálozási dátumait is feljegyezte. Megörökítésre érdemesnek tartotta azt is, hogy két lányát hogyan adta férjhez: milyen hozományt kaptak a lányok, sőt név szerint felsorolta a lakodalomba hivatalos vendégeket, s azt, hogy ki mit hozott ajándékul.

19 A szolgáló és a gazdaasszony közötti viszonyról árulkodnak a leány „ügyetlenségére", „megbízhatatlanságára" vonatkozó feljegyzései. A bérek felsorolása közben ilyen megjegyzéseket is papírra vetett: „ecer eleset eltört 5 tányért 3 kicsit 2 nagyot"; ezért 20 krajcárt levont a béréből.

20 Gyakran az elveszett tárgyak értékével csökkentette szolgálója bérét. 166