Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
†Mezősi Károly: Petőfi anyja
MEZŐSI KÁROLY: PETŐFI ANYJA „... a földön nekem van Legszeretőbb anyám!" Egy estém otthon 1848 elején első családi otthonába a költő maga mellé vette idős szüleit, megosztotta velük pesti lakását. Ez időben Jókai is a Petőfi család környezetében élt, abban a Dohány utcai lakásban, amelynek egyik: szolbájába a költő szülei Vácról beköltöztek. Jókai emlékezése szerint Petőfi itt egyszer azt mondta neki: „Majd meglátod, hogy most fogom megírni a legszebb szerelmes verseimet: egy egész kötet költeményt —az anyámhoz.". E terve megvalósításához hozzá is kezdett, de a forradalmi időszakban nem teljesíthette. 1 Ha az életrajzírás Jókai visszaemlékezéseit Petőfivel kapcsolatban nem is tökinti mindemkor megbízható forrásnak, ebben az esetben hihető, hogy a költő előtte valóban tett ilyen kijelentést, tervezte egy édesanyjáról szóló versciklus megírását. Petőfi művei között és a világrrodaloimban páratlan lett volna ez az alkotás, ismerve a „legszeretőbb anya" és a „legszeretettebb anya" iránt műveiben elszórtan is kifejezett rajongó szeretetét. E tervezett lírai kötet epikus részletei talán még életrajzi vonatkozásban is közelebb hozták volna annak a sokat szenvedett, mindig a családjának élő anyának az alakját, egyéniségét, küzdelmeit, akiről a családtörténeti források csak ritkán emlékeznek meg, keveset mondanak. A költő édesanyja e meg nem írt kötet nélkül is kiemelkedő szereplője Petőfi költészetének. Az ifjúikori alkotásoktól kezdve egész pályafutása közben számos nagy versében szólt hozzá, emlékezett róla. Az „ősi ház" elhagyására visszaemlékezve írta a Hazámban с költeményében : S a jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. Petőfi költészetében eleinte a szülők, az apa és az anya egyénisége, jelleme fiukkal való viszonyában ellentétes megvilágításba került. A csődbe jutott apa volt a kitagadó, amiért a 16 éves fiú már kiművelt értelemmel a színészet és a költészet felé vonzódott; nem akart otthon maradni mészárosnak, szakított a szülői házzal; az anya volt a marasztaló, aki „reszkető karával" és „esdeklő szavával" vissza akarta őt tartani. A hazájától távol bujdosó ifjú fülébe a Duna tájáról „egy kemény atya átikai" zúgtak (Honvágy), míg másrészt a kiskun puszták szellője anyja áldó szavait röpítette szét. A szigorú apa tékozlónaík vélt fiát agyonlövéssel fenyegette, az anya pedig 18* 275
