Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
†Mezősi Károly: Petőfi anyja
Ráborult fejjel az ágy szélére, s ottan Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan. (Fölszedtem sátorfám ...) Még a Vizén c. kedélyes hangú dunavecsei versben is ez az ellentét tükröződik: az apa csak szidta volna a csónakba szálló fiát, amiért a ruháját szaggatja, az anya a csónak felborulása miatt, fia életéért aggódna. A sokat szenvedett szülők és a koldusbotot hat évig hordozó fiuk között Petőfi célhoz érkezése, költői sikerei teremtették meg végül is a teljes összhangot. Az Egy estém otthon, a Szülőimhez, az István öcsémhez c. költeményekben eltűnt a különbségtétel, kiegyensúlyozottá vált a költő szeretete mindkét szülőjével szemben. Petőfi is belátta, hogy szülei szenvedésének, apja vélt „jégszívének", keménységének előidézője részben ő maga volt. A jó öreg kocsmáros с versében már kifejezetten az atyja felé fordult szeretetével. A sorscsapás, bag, szerencsétlenség szétszakította, fiuk dicsősége meleg szeretetben egyesítette a család tagjait. Végül már a szülők és a költő öccse is felvették, használták Sándor megálmodott „dicső nevét", a Petőfi nevet 2 . A költő pedig nagy rajongással írta a pesti nemzetőrökkel hadba szállt „vén zászlótartó" apjáról: Édesapám, én voltam tenéked Ekkoráig a te büszkeséged; Fordult a sor, 'megfordult végképen, Te vagy mostan az én büszkeségem. Petőfi halhatatlan költészetében a szüleinek is maradandó emléket emelt. Ha nem készült is el 18484>an tervezet verseskötete, különösen édesanyjához fűződő szeretetét egész sorozat versben juttatta kifejezésre. öt tette meg költői dicsőségről szőtt álmai megfejtőjévé a Jövendölés c. versében ; neki üzent a Távolból c. költeményben, tárta fel a nyomorát és csalódottságát; róla zeng a viszontlátás örömében a Füstbement terv és a Fekete kenyér c. vers. Még több költeményében — Virít a kikirics ..., Kerényi Frigyeshez, Anyám, anyám ..., Imádságom, Karácsonkor, Anyám tyúkja — szólt gyöngéd szeretettel édesanyjáról, a legtöbbször „jó anyám", „édes lelkem", „lelkem jó anyám" megszólításokkal. Végül pedig a Szüleim halálára c. költeményében fejezte ki azt az „égő fájdalmat", amelyet szülei elvesztésekor érzett. Prózai írásaiban is találunk anyjára, szüleire vonatkozó szeretetteljes sorokat. Az Üti Jegyzetekben, amikor 1845-toen Pákh Albert szüleinél Iglón járt, barátja édesanyjáról írta: „nem fogom én elfelejteni a családanyát, ki egyszerű és jó, mint az én anyám .. ." 3 . 1849. május 17-én Arany Jánosnak írta: „oly csapások érnek, mellyek megsemmisítenének, ha csupán fiú volnék s nem férj és apa is. Alig egy hete, hogy megtudtam apám halálát, s holnap anyámat temetjük, azt az anyát, kinél jobbat soha nem teremtett az isten, s kit én úgy szerettem, mint soha anyát nem szeretett senki." 4 . Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig c, Mezőberényben, a halála előtti hetekben kelt írásában a fia lelkére kötötte: „Oh fiam, ha felnősz, légy tisztelettel és szeretettel e két szent öreg emléke iránt, kik engemet olly végtelenül szerettek, s kik tégedet is, ha meg nem halnak vala, olly végtelenül szerettek volna, mint csak szerethet anyád és apád!" 5 . Számos kortársemlékezés is szól a költő és szülei bensőséges kapcsolatáról. Megemlékeznek ezek arról, hogy életük utolsó éveiben Petőfi volt szülei legfőbb 276
