Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája
nek az önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom irányító posztján kiváló lehetősége volt a tényleges adottságok és a problémák áttekintésére. Joggal írhatta tehát, hogy — „egyes pozitív példák ellenére" — „többnyire szakszerűtlenül, ötletszerűen folyik a gyűjtés, hiányzik az összehordott tárgyakra vonatkozó, őket kiállításra alkalmassá tevő, beható adatgyűjtés; nincs eléggé biztosítva az egybegyűlt anyag szakszerű kezelése és megőrzése; a gyűjtőtevékenység nem áll szoros kapcsolatban az állami 'múzeumok tárgygyűjtő munkájával..." Rámutatott emellett a kismúzeumok szándékosan titkolt negatívumára — a bajok fő forrására —, hogy a legtöbb esetben nem szakköri gyűjtemények, hanem egyetlen ember személyéhez kötöttek. 30 A ihilbák és hiányosságok nem intézhetők el azzal, hogy a szakmuzeológusok „rajta tartják a szemüket" ezeken a kisigyűjteményeken. Morvay további intézkedéseket sürgetett: intézményesen is kapcsolódjanak be ezek a kisgyűjtemények a „magyar muzeológia vérkeringésébe", készüljön anyagukról országos kataszter, s nyilvánítsák védetté a tárgyi anyagot. 31 Többször is, s mind nyomatékosabban hangsúlyozta: még à legszerencsésebb falumúzeum-forma, az ún. „néprajzi ház" megvalósulása esetén is megoldandó, hogy a kisgyűjtemények anyaga a tudomány számára hozzáférhető legyen. Ez csak úgy érhető el, ha e gyűjtemények kezelői néprajzi pályázatok formájában örökítik meg a gyűjtemény legnevezetesebb tárgyait. 32 Miközben e viták zajlottak, s a honismereti mozgalom irányítói önkéntes aktivistáik és a muzeológusok közötti súrlódások elsimításán fáradoztak, néhány figyelemre méltó kezdeményezés is történt. A megyei múzeumi szervezetek 1962 körül történt kiépítése után — a népművelési tervek egyeztetése révén — könynyebb volt a múzeumok és a honismereti szakkörök együttműködési lehetőségeinek megtalálása. A jó együttműködés példái között első helyen kell említenünk a helyigyűjtemény-vezetők Vas megyei tanfolyamát, melyet a népművelés megyei irányító szervei és a megyei múzeum együttesen szervezett. Három egymást követő évben, évente egyhetes, bentlakásos tanfolyamon vettek részt a gyűjteményvezetők és a múzeumok külső aktivistái, és neves szakemberek néprajzi, régészeti, helytörténeti témájú előadásait hallgatták. A tanfolyam során a laikusokból „középkádereket" szándékoztak nevelni, hogy szakszerűbbé tegyék a falumúzeumok gyűjtőmunkáját. 33 A Honismeretben közölt hírek között is mind gyakrabban bukkantak fel — jó példaként — a múzeumok képviselte tudományos érdekeket tiszteletben tartó szakköri munkáról szólóak. A bólyi szakkör tagjai a pécsi múzeumnak adták át a gyűjtött tárgyakat; 34 a tiszacsegei falumúzeum (skanzenszerű néprajzi ház) a megyei szervezet támogatásával és komoly szakmai előkészítés után nyílt meg, 35 Tüskeváron a megyei múzeum támogatásával készült a község helytörténeti kiállítása. 36 Szolnok megyében is hasonlóan alakult a szakkörök és a megyei múzeum kapcsolata: 1962—1963-ban a mezőtúri, állandónak szánt kiállítást a múzeum munkatársai rendezték, s a helyi szakkör által gyűjtött anyag (más szalkkiöri gyűjtemény ékkel, pl. a tószegivel együtt) a szolnoki múzeumba került. 37 Igaz, még 1963—U9644>en is gyakran előbukkannak a lelkes kezdeményezéssel párosuló hozzá nem értésről szóló hírek : a mindszenti szakkörről azt olvashatjuk, hogy a (korántsem példaszerű...) szegvári falumúzeumban szerezték tapasztalataikat, 38 a jaki is'kolamúzeumot pedig a megyei lap „elég kezdetlegesnek" minősítette. 39 A napi- és hetilapok ekkortájt egyre-másra röppentették fel az ilyen híreket^ e2^"í»ö*s z egerebryézése" szinte [megoldhatatlan. Ha valaki el is végezné, akkor sem kaphatna teljes képet a mozgalom méreteiről, hiszen értékes törek302
