Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

†Mezősi Károly: Petőfi anyja

ment" Petrovits—Hrúz család „tót", szlovák. Bizonyára feltűnőnek találták itt Petrovits István „tótos"-nak vélt palóc-magyar beszédét is, nem úgy, mint Kiskunfélegyházán, ahol a nép is ezt a nyelvjárást beszélte, mert a város lakosságának nagy része a 18. század közepén palóc nyelvterületről települt ide. Félegyházáról nem is ismerürik olyan megítélést, hogy a költő családját „tót"-nak Vélték. Ma már tudjuk, hogy a költő atyja tősgyökeres magyar nyelven beszélt és írt. A kiskunfélegyházi levéltárban talált több, üzleti vonatkozású kézirata alapján mutattam rá erre először.

46 Bár az Uj laky tói idézett mondatrészlet ékezettel jelölt á hangjai a legjellegzetesebb palóc tájnyelvi sajátságra is utalhatnak, a kiskunfélegylházi bérleti évek alatt Petrovitsné magyar nyelvtudása is ilyen nyelvjárási ízzel fejlődhetett, a későbbi időből való közlésekből az tűnik ki, hogy beszéde élete végéig megőrzött bizonyos szlovákos jellegzetességet. Korén István a költő szüleinek beszédéről a következőket közölte: „édes anyja, Hrúz Mária, turócmegyei származású nő, csak hibásan beszélt magyarul...; atyja pedig, Petrovics István felsőbb nógrádmegyei származású lévén, a magyar nyelvet csak mint mészáros sajátította el."

47 Bár kétségtelen, hogy Korén István a költő szüleit jól ismerte, 1835—'38-ban, a Petrovits fiúk aszódi diákoskodása idején gyakran találkozott velük, az apáról közölt adatai minden bizonnyal tévesek. Petrovits István ugyanis a Pest megyei magyar Kartal községben született, ugyancsak az itteni magyar Valkó községben töltötte gyermekkorát, tehát e községek palóc nyelvét sajátította el. A diák Petőfi Sándornak Aszódon tanúsított magatartása és az a megvallása, hogy ő magyar, nem valamiféle, a szlovák származás megtagadásának fogható fel, hanem abból a valóságból következett, hogy mindkét fiú kunsági születésű és magyar anyanyelvű volt. Az aszódi anyakönyvekben nem is találunk ez időben rajtuk kívül más kunsági lakos tanulókat. Korén István Petőfi anyjáról inkább származási helyének ismeretében írhatta, hogy a magyar nyelvet hibásan beszélte —• mint ahogy Petrovits Istvánról is azért írta, hogy magyarul csak később tanult meg, mert Nógrád megye felső részéről származónak gondolta. Petrovitsné ekkor már jól tudhatott magyarul, hiszen csaknem két évtized óta magyar környezetben élt, alföldi kiskun magyar városokban. Sass István orvos Vácott látogatta meg Petőfivel együtt a költő szüleit. A „kedveskedő beszédű" édesanya akcentusáról ezt írta: „A magyar szót hibátlanul, de kiskőrösi kiejtéssel beszélte."

48 — Ez a „kiskőrösi kiejtés" nyilvánvalóan szintén szlovákos beszédre utalás, abban a tudatban, mintha Kiskőrösnek valami hatása lett volna a költő anyjának beszédsajátságára. Olyan vélekedést, hogy még maga Petőfi is előbb a szlovák nyelvet sajátította volna el Kiskőrösön, a Petőfi életrajzi irodalomban is találunk,

49 de nyilvánvaló, hogy ez nem más, mint bizonyos feltételezett kiskőrösi hatások téves értelmezése. Arany Jánostól származik a legkésőbbi és legmegbízhatóbb tudósítás Petőfi szüleinek magyar beszédéről. Petőfinek 1848. május 5-én kelt, hozzá intézett levelét látta el feljegyzésekkel. Itt többek közt szólt arról, hogy 7—8 napig a költő vendége volt a Dohány utcai lakásban. A „szülei is vele laktak, ő látta el asztals szállással őket. Tisztességes szolbája volt a két öregnek, külön, — Petőfi a leggyöngédebb fiúi tisztelettel bánt velők. Atyja felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul, anyja nem mindig ejtette tisztán a magyar szót, de folyvást beszélte."

50 Arany János tehát bizonyos különbséget figyelt meg a költő atyjának 285