Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
†Mezősi Károly: Petőfi anyja
„felföldi", azaz palóc tájnyelvi beszéde és anyjának bár folyamatos, de olykor idegenszerű kiejtése között. A Hrúzok sorában a költő anyai nagyapjának iparos foglalkozása és Hrúz György tanítói tevékenysége a család polgárosodásának kétségtelen bizonysága. Társadalmi vonatkozásban ezt az állandóságot mutatja, hogy Hrúz János két fia szintén mesterember lett: János is csizmadia, Ádám „faragó" és kerékgyártó, azaz bognár, a lányok pedig mind iparosokhoz mentek férjhez: Mária és Anna szé'kálló-mészáros, bérlő emberekhez, Éva Benczúr Mátyás csizmadiához. 51 Érdekes, hogy a Hrúz családnak van egy Kecskeméten már korán, az 1730-as években megtelepedett ága. Itt, e magyar városban Hrúz Mihály lakatos 1742-ben a lakatoscéh főmestere. Házat, malmot, jelentős földbirtokot szerzett, utódai is jómódú iparosok, gazdálkodók, kereskedők, a leányok értelmiségi, tisztviselőemberekhez mentek férjhez. 52 A költő családjával tartották a rokonságot, mert Sándor is Kecskeméten egy ideig Hrúz Mihályéknál lakott, és Hrúz Juliska, „idős leányrokon" volt a gyermek Petőfi gondozója. 53 Ezen az egy adaton kívül más kapcsolatot nem ismerünk Petőfi anyai ági rokonai és a kecskeméti Hrúzok között. A családtörténeti kutatás egyik fontos feladata lenne, hogy a Hrúz család e korán magyar környezetbe jutott ága és Petőfi Hrúz-rokonsága között az összefüggést feltárja. 54 Mindenképpen a költő megértéséhez jutunk közelebb, ha vele kapcsolatban a családtörténeti kutatást is fontos feladatnak tekintjük. Társadalomtörténeti és településtörténeti, bizonyos vonatkozásaiban gazdaságtörténeti szempontból még akkor is érdekes és érdemes lenne annak alapos felderítése, hogy a Felvidékről az Alföldre miképp jutottak el ezek a boldogulást kereső családok, ha nem legnagyobb költőnk származástörténetével lennének öszszefüggésben. A probléma tehát nemcsak a szülőkig és a nagyszülőkig visszamenőleg tarthat számot az érdeklődésre. Kétségtelen, hogy az adatgyűjtők és a biográfusok a költő származásáról már sokkal több ismeretet hoztak eddig is napvilágra, mint amennyit családja múltjáról maga a költő tudott. A népnek és annak az iparos-polgári társadalomnak, amelyből Petőfi sarjadt, a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy az ősök nyilvántartásával törődjék. A családi hagyomány legtöbbször már a nagyszülőkről is csak homályos értesüléseket őrzött "meg az unokák számára. Petőfi is megvallotta ezt Gróf Teleky Sándorhoz с versében: Te elfáradsz, míg őseidnek Végigtekintesz névsorán, Én jóformán azt sem tudom, hogy Ki és mi volt a nagyapám. Petőfi a halhatatlanságig emelkedett anélkül, hogy szellemi adottságainak eredetét kiemelkedő ősökre tudta volna visszavezetni. A Petőfi-várás, születésének közeledő másfél évszázados évfordulója arra kötelezi a »kutatókat, hogy ne csak merengjenek géniusza születésének csodáján, hanem még eléggé nem tisztázott életrajzi problémák megfejtésével segítsék elő alkotásai, egyénisége és jelleme jobb megértését. JEGYZETEK 1 Havas Adolf, 1892. I. IX., Jókainak e kiadványhoz írt előszavában. 2 Győry Vilmos, 1883. I. 109. — Közli Hatvány Lajos, 1967. II. 633—634. és 681—682. — Petőfi atyjának névaláírása 1848 decemberében írt levelén: „Petőfi Istvany". Petőfi összes Művei. 1964. VII. 184. A továbbiakban e kiadvány PÖM rövidítéssel. 3 PÖM, 1956. V. 25. 286
