Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Asztalos István: Tanácsok a Galga mentén az 1918–19-es forradalmak idején

részvételét. így például alispáni rendeletre a Galga völgyében is megszervezték — járási és községi szinten egyaránt — a közélelmezési bizottságokat, mely szervekbe, mint ahogyan a hévízgyörki eset is bizonyítja, a gazdák mellett „ellátatlan nincsteleneket" is beválasztottak.

16 E bizottságokat nem is annyira a jobb közellátás biztosítására állították fel, hisz ezt számtalan tényező nehezítette, hanem a bizottságok összetételével, és ezáltal az intézkedések társadalmasításával akarták az igazságosságot kifejezni. így akarták levezetni a néptömegek között nem szűnő forradalmi feszültséget. Az élelem begyűjtésére rekvirálási bizottságokat hoztak létre, mivel a gazdák többszöri felszólításra sem végezték el a beszolgáltatást. Ezen nem lehet csodálkozni, mert a háború alatt a gyakori rekvirálások nagyon megsanyargatták a parasztságot. Amíg azonban a háborús években ezt a munkát a karhatalom segítségével elsősorban a jegyzők végezték, a nép haragja feléjük és az államhatalom felé fordult. 1918 őszén viszont másképpen alakult a helyzet. Hévízgyörk, alispáni leirat szerint nem kapott lisztkiutalást. A községi ellátatalanaknak tehát helybeni rekvirálással ikellett biztosítani a szükséges élelmet. A képviselő-testület a sokéves retkvirálási tapasztalatok alapján a bizottság mellé 2—2 képviselőt rendelt ki, akiknek fő kötelességévé a nép felvilágosítását jelölte meg, továbbá elrendelte: „ ... felhívandó segédkezésre a leszerelt katonák bizalmi testülete, a földmunkások helyi csoportja."

17 Mivel a rekvirálás elsődleges célja a községi ellátatlanok (megsegítése, és mindezt a leszerelt katonák, valamint a f öldmunkások helyi szervezete támogatta, a gazdák rétegét ez óhatatlanul szembeállította a szegényparasztsággal, valamint annak forradalmi szerveivel. Az ilyen és az ehhez hasonló ellentétek az egyre jobban élesedő osztályharc jelei voltak. Az élelmiszer hiánya mellett egyes községekben egyre nyomasztóbbá vált a lakáshiány. Különösen érvényes ez Aszódra, ahová a Lloyd-gyár fölfejlesztésével nagyszámú munkásgárda érkezett, akiknek csak részben biztosított otthont az üzem területén létesített munkáskaszárnya. A lakásínség enyhítésére a főjegyzőség mellett virilista tagokkal niár régebben lákáshivatalt szerveztek, amibe —• minden bizonnyal az elégedetlenség leszerelésére — december 14-én Lőwy Jenő lloydista munkást is beválasztották.

18 Az újjászervezett aszódi lakáshivatal 1919 tavaszán erőfeszítéseket tett a lakáshiány megoldására. Március 20-án a munkástanáccsal egyetértésben hozzáláttak a szocializált Schossberger-féle földbirtokon házhelyek kijelöléséhez.

19 A turai lakásprobléma megoldása érdekében december 28-án kezdték meg a szervezést a lakáshivatal felállításához.

20 Az első munkástanácsok Mielőtt a tanácsok forradalmi átalakulásának történetével foglalkoznánk, tekintsük át azt a gazdasági és társadalmi bázist, aminek eredményeként törvényszerű volt a munkás- és szegényparaszt tanácsok megalakulása. Amikor a Galga-völgy földrajzi kifejezést használjuk, akkor az 1966-ig fennálló aszódi járásra, mint közigazgatási területre gondolunk. Vizsgálódásainkat tehát a következő községekre terjesztettük ki: Galgagyörk, Galgamácsa, Iklad, Domony, Aszód, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz, Túra, Kartal, Verség. Továbbá az 1918—19-es években még a váci járáshoz tartozó Ácsa, Püspökhatvan, Vácegres, Váokisújfalu községekre. Ugyanaíkkor csak alkalmanként érintjük az akkor aszódi járáshoz tartozó Boldogot, majd éppen a Magyar Tanácsköztársaság idején hozzácsatolt Erdőtarcsát. Ennek a 15 községnek a forradalmak idején mintegy 33 000 lakosa volt.

21 232