Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

. hattá anyagát, azt az mutatja, hogy eddig az egyes verseket „Dal", ezt követően pedig „Más" megjelöléssel különíti el. Ebből mindössze 7 darab van. Megállapítható volt az is, hogy a mutatótábla előtti üresen maradt lapokra nyilvánvalóan később jegyezte be a „Magyar Imádság miatyánk"-ot. Legkésőbb, a családi adatokat tartalmazó bejegyzésekkel egyidőben kerülhetett a füzetbe a szintén ceruzával bejegyzett 42. és 43. számú dal. (A statisztika szempontjából a 42. és 43. számú dalt egynek veszem.) Az utolsó bejegyzés dátuma 1868. márc. 19. A ceruzás írásból nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy egyidőben, vagy a gyermekek születésekor készültek-e a feljegyzések. Az alkalmankénti beírásra gondolhatunk abból, hogy percnyi pontossággal jegyezte fel gyermekeinek születési idejét. A ceruzaírás vastagságának egyöntetűsége viszont arra utal, hogy a 85.-nek jelzett lapot egyszerre írta tele, s később három alkalommal (3 féle ceruzavastagság jelzi) a három későbbi gyermek születésekor a 84-es oldalon levőket. A 85. oldal utolsó bejegyzése (a három lányának születési dátuma után) az 1860-han született kisfiának születési, majd elhalálozási dátuma. Mindössze egy hónapot élt. Talán épp ez a megrázó esemény késztette arra, hogy családjának eddigi fontos adatait feljegyezze. A tintával bejegyzett dalok (az utolsó három kivételével) szerelmes dalok. Lehetséges, hogy azokat még házassága előtt írta le,

16 vagyis 1853-ig. Mindent figyelembe véve arra a következtetésre juthatunk, hogy a füzetet 7—'10 év alatt írta tele gazdája. Kéziratos könyvünk verseket tartalmaz, többnyire „Dal" megjelöléssel. Igyekeztünk eldönteni, hogy valóban énekelték-e őket, vagy csak versben terjedtek. Ha énekelték, népdal, népies műdal, vagy valamelyik költőnknek megzenésített verséről van-e szó? Ehhez átnéztük több korabeli költő verseit, Csokonaiig visszamenőleg, s különböző gyűjteményekben azóta megjelent — közel tízezer — népdalt és népies műdalt. Ily módon kéziratos gyűjteményünknek majdnem felét sikerült azonosítanunk, illetve megtalálnunk néha két-három változatát is egy-egy népdalnak. Szabó Sámuel kéziratos könyvébe bejegyzett versek közül háromban Petőfiversre ismertünk. Ez különösen érdekes, mert úgy tartja számon az irodalomtörténet, hogy Petőfi igazi nagy hatással csak a forradalom alatt, majd a szabadságharc után volt. E lejegyzés Petőfi korai népszerűségéről is tanúskodik. Szabó Sámuel 1847-ben kezdte írni kéziratos könyvét. A „Kinek nintsen szereteje" (Petőfi: Igyunk)

17 kezdetű dal mindjárt másodiknak van bejegyezve, tehát feltétlenül még abban az évben írta le. Az Igyunk с vers 1844-ben keltezett, tehát csak három év telt el a vers megírása és dallá válása óta,

18 amiből láthatjuk, hogy a megzenésített Petőfi-vers rövid idő alatt kedveltté vált. Az eredeti verstől csak néhány szóban tér el, ami az átvétel első állomását jelzi. Szinte ugyanezt mondhatjuk el a következő Petőfi-versről is. Nálunk sorrendben negyediknek van lejegyezve, „Nem loptam én tsak egy tsikot" kezdősorral, ezért valószínű, hogy ezt is 1847-ben jegyezte le Szabó Sámuel. Petőfitől szüntén 1844-ből ismerjük „A faluban utcahosszat..." címmel. Ez is összesen két szóban tér el az eredeti költeménytől (utolsó versszak 3. és 4. sorának első szava).

19 Könyvünkben nincs meg viszont a Petőfi-vers 3. szakasza, a többit pedig felcserélték. Előbb jön a 2., aztán az első, utolsónak a 4. A nagy különbség mégis abból adódik, hogy míg az „Igyunk" c. vers önállóan szerepel, „A faluban utcahosszat" elé még három versszak került, amit — tartalmából kikövetkeztetve — három külön népdalként is lehetett énekelni. A második — Nem vagyok a kunsági fi — kezdetű szakaszt ma is országszerte éneklik.

20 Az első 189