Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

kalászon, máshol, pl. Csobánkán akkor keni meg a háziasszony keresztben háromszor mézzel, amikor a gazda a tűzbe rakja. Más fa ilyenkor nem ég. A badnyákkal főzik meg a vacsorához készülő tésztát. Főzés után vörös borral oltják el, mint mondják azért, hogy sok boruk legyen. Néhol gyermekek vigyáznak arra, hogy este ne égjen el egészen — az őrzésért pár fillért kapnak —, mert karácsony első napján ismét ezzel a tuskóval főznek. A legtöbb helyen nem veszik ki a badnyákot a tűzről, ha a tészta megfőtt, hanem egész éjjel parázslani hogyják, s erről a parázsról gyújtják meg a másnapi ebédhez a tüzet. A badnyák szenét vagy hamuját általában mindenhol eltették, illetve még ma is többen megőrzik, mert gyógyerőt tulajdonítanak neki. Tökölön pl. a karácsonyi és Iván napi szénnel kenegetik a torkukat, ha fáj. Több helyen szemmelverés (urok) ellen is használják. Szentelt vízbe teszik, s ha lesüllyed, szemmel verték a gyereket. Ráckevén a tyúkok helyét szórják meg a hamujával, hogy ne tetvesed jenek meg, Lóréven viszont azért, hogy jobban tojjanak. Budakalászon szenét elteszik és Gyertyaszentelő előtt Trifun napján előveszik. Akkor a gazda felszereli magát a badnyák szenével, metszőollóval, egy üveg borral, megy ki a szőlőbe, ahol három tőkét kinyit, megkapálja, és odahelyezi a tövébe a badnyák szenét és egy kis borral leönti. Az utcán többen hozzácsatlakoznak, elkísérik, s ezeket borral, pogácsával kínálja. A badnyákon kívül, melynek szerepe már elhalványult, általános és kedvelt szokás még ma is a lakásnak szalmával való beszórása. Körülbelül még 40— 50 éve aratás után külön erre a célra tettek félre szalmát, előre gúzsolták. Ma azonban egyszerűen kinyalábolják a kazalból. A szalmát naplemente után hozzák be és napfelkelte előtt viszik ki. A legtöbb helyen, ahol a badnyák ünnepé3. kép. Karácsonyi kalács terményekkel, Szentendre 175