Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

lyes bevitele már elmaradt, a szalma behozatalához kapcsolódik a fenti köszöntés. Belép a gazda a szalmával, vagy ahol az apa nem él, a legifjabb fiúgyermek — mert az a legbűnmentesebb —, és ezt mondja: „Dobro vece! Cestitam vam badnji dan, da budete zivi i zdravi!" (Jó estét! Szerencsés szentestét, erőt, egészséget!) „I ti snama zajedno!" (És te is velünk együtt!) — válaszolják. Másik változata: „Dobár vece! Cestitam vam badnje vece, da docekate vise godine u miru!" (Jó estét! Szerencsés szentestét, hogy több évet éljetek meg békességben!). A katolikusok így köszönnek: „Faljen Isus! Cestitam vam badnje vece, Adama i Evu!" (Dicsértessék a Jézus! Szerencsés szentestét, Ádám és Évát!) „Zivi i zdravi bili i na godinu cestitali!" (Erőt, egészséget, hogy a jövőben is köszönthess!) — válaszolják. A köszöntés után a gazda elszórja a szalmát, rendszerint előbb a kalács alá és az asztalra szór, erre terítik fel a karácsonyi abroszt (boziónjak, bozicni carsav), amiből valamikor, úgy 50 évvel ezelőtt a búzát vetették, a többi a földre kerül. Néhol, pl. Csobánkán, Tökölön, miközben a gazda behozza és szórja a szalmát, pi-pi, kvo-kvo-t kiált, hogy jól költsenek a tyúkok. Máshol a gyerekek négykézláb mászkálnak a szalmában, és ők mondják a pi-pi, kvo-kvo-t. Az asztal alá sokan még most is ekevasat, lószerszámot, sarlót stb. helyeznek a szalmába. A szalmával kapcsolatos szertartáshoz hozzátartozik az is, éjjel mécsest égetnek, hogy ne legyen sötétben. Első éjjel a katolikusok a földre hányt szalmán alszanak néhol még ma is. Ekkor a fiatal házasok elkülönítve fekszenek a szoba más-más felén. A szalma szétszórásával kapcsolatos az a hiedelem, hogy ekkor figyelni kell, merrefelé ugat a kutya, mert arrafelé megy a házból a leány férjhez. Néhol, ahogy behozzák a szalmát, mindjárt visznek is ki belőle minden állat alá (pl. Ópentelén, Csobánkán), ez a szokás azonban még falun belül is eltér, sokan úgy tartják, hogy a szalmának nem szabad a jószág alá kerülni. Általában karácsony harmadnapján viszik ki teljesen a szalmát, de van aki előbb, van aki ikésőbb távolítja el. Mivel eltérő a felfogás, hogy kerülhet-e az állatok alá vagy sem, különféle a felhasználási módja. Tökölön pl. a tyúkoknak csinálnak belőle fészket, hogy jobban tojjanak. Néhol felgyújtják, kemencében elégetik a söprűvel együtt, amivel kiseperték, vagy a kertben szórják szét, a gyümölcsfákra kötik fel, hogy jobban teremjenek. Lóréven pl. az egyik gazda váltig állította, hogy azért pusztult el a szomszédja borja, mert nem szórták a karácsonyi szalmát alája. Amíg a szalma a házban van, karácsony első és második napján is, azok, akik a régi szokásokat még bíven megtartják, nem mennek el a házból, őrzik a szalmát. Semmilyen hétköznapi munkát nem végeznek, a padlásra sem mennek fel, az istállót sem söprik ki. A hatórai harangozás után a görögkeletiek közül egyesek bezárják a kaput, úgyszintén a karácsonyi ebéd alatt első és második nap is, mert úgy hiszik, ha ez idő alatt idegen jön be, halott lesz a családban abban az évben. Az ünnepi étkezés szokásai Készül az ünnepi vacsora. A bojtos étrend közkedveltje a bab, különféleképpen elkészítve. Azért emlegeti a közmondás: „Namece se ikao pásulj na bozic!" (Kelleti magát, mint a bab karácsonykor!). A görögkeletiek bablevest, néhol lencselevest vagy borlevest készítenek. Utána mákostésztát esznek, majd 176