Mazányi Judit szerk.: Vajda Lajos Emlékmúzeum, Szentendre / katalógus (PMMI, Szentendre, 2008)
Út a nevén nevezhetetlenig. Vajda Lajos pályaképe
r Ut a nevén nevezhetetlenig Vajda Lajos pályaképe I. terem A Vajda Lajos művésszé érlelődésének fázisait dokumentáló alkotások közül alig néhány darabot őriz múzeumunk. Az életmű ismeretében azonban elmondható, hogy már gyermek- és ifjúkori munkáin kifejlett arányérzékről és a térbeliség ábrázolásának kiemelkedő készségéről tett tanúbizonyságot. Mint tanulmányrajzainak tucatjai bizonyítják, adottságait szorgalmasan törekedett továbbfejleszteni. Tizenhat évesen festette a Falusi templom című akvarellt (1), mely akár egy hagyományos felfogásban dolgozó festőművész pályájának ígéretes kezdete is lehetett volna. Súlyos betegsége és édesanyja elvesztése mély nyomokat hagyott a fiatal művészben, és előrevetítette a tragikus fordulatokkal teli életpálya árnyát. Az OMIKE rajziskolában eltöltött gyakorló, előkészítő évek után 1927-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára. Itt azonban a friss, nyitott, modern szellemiséget képviselő oktatóknak, Csók Istvánnak és Vaszary Jánosnak a tanítványait - köztük Vajdát, Korniss Dezsőt - a konzervatív felfogású tanárok 1929-ben távozásra kényszeríttették. Mindketten még főiskolásként kerültek közel a magyar avantgárd 1926-ban emigrációból hazatért vezéralakjához, a konstruktivizmus nemzetközileg is ismert alkotójához, Kassák Lajoshoz, és részt vettek az általa szervezett, sokoldalú Munka-kör tevékenységében. A főiskoláról eltanácsolt művészek 1930-ban még együtt állítottak ki Új Progresszív Művészek néven, majd többségük külföldre távozott. Míg a magyar művészek zöme a korszerű hagyományt a nagybányai művésztelepen kibontakozó különböző plein air felfogásmódokban látta, addig az említett fiatalok a nemzetközi művészet legfrissebb fejleményeire vetették figyelő tekintetüket. Az esti szentendrei Fő teret ábrázoló, Lelátás a Templomdombról című 1929-es szénrajz (6) már a főiskolás Vajdánál is jelzi a hangsúlyváltást. A sötét, puha, elmosódó, de energikus foltokból, valamint dinamikusan villódzó fehér felületekből épülő látvány az aktivizmus grafikai lapjait idézi. Majd pár művén a konstruktivizmus következetes tisztasággal jelentkezik: a körökből, négyzetekből, szabályos mértani alakzatokból és blokkbetűkből finom aszimmetriákkal szerkesztett lendületes egyensúlyt. 1930 őszén Vajda a francia fővárosba ment és három és fél évet töltött ott. Ekkoriban - sok más fontos művészeti centrum közül kiemelkedve - Párizs volt a világ művészeti fővárosa. Az egymás mellett virágzó különböző modern és avantgárd művészeti törekvések kibogozhatatlan hálózatában a legifjabb fejlemény a mozgalommá szélesedő szürrealizmus volt. A fiatal művész apjától kapott csekélyke támogatása semmire sem volt elég, így nyomorgott vagy alkalmi munkákból, például ólomkatonák festegetéséből élt. Mindeközben a könyvtárakat bújta, és amellett, hogy elfogulatlan nyitottsággal fogadta be az új művészeti törekvések eredményeit, rendszeresen megcsodálta az Európán kívüli nagy kultúrák múzeumokban őrzött emlékeit. Ezzel párhuzamosan oly annyira megbűvölte a francia és az orosz avantgárd filmművészet, hogy megkérdőjeleződött benne az autonóm kép hagyományos fogalma. Itt került szellemi fejlődését befolyásoló, közeli, baráti kapcsolatba Szabó Lajos filozófussal is, aki már akkor a szellemi tradíciók és a lüktető, modern élet összeegyeztetésének lehetőségeit kutatta. A Párizs8
