Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

kéletesítette a vászonszövést és megtanulta a nemezszővést ís, amivel ruházatát nemcsak célszerűbbé és csínosabbá, de alkalmatosabbá ís tette. Temetkezés tekintetében a bronzkor két szakaszra oszlik. A régebbi periódusban a bronzkori ősember halottját, az ujabb kőkorban tapasztalt szokáshoz hasonlóan, kőlapokkal kirakott veremsírokban temette el, a későbbi periódusokban azonban már egy űj szokás, a halottak elégetése és ezzel az u. n. urnatemetkezés honosul meg. E kettő kőzött áll átmenetképen a temetkezés ama módja, a melynél a tetemet mellékleteível együtt máglyán elégették és a maradványokat egyszerűen elhantolták. Az urnatemetésnél a holttestet máglyán elégetvén, a gondosan összegyűjtött hamut és csontmaradványokat agyagból készült halotti urnába helyezték, a mit aztán földbe vagy a föld színére tettek és föléje kisebb-nagyobb halmot emeltek. Az urnába olykor a halott legkedvesebb házieszközei közül ís tettek néhány darabot ; a férfiakéba kést, lándzsát, a nőkébe ékszereket, karperecet, tüt, bronzpítykéket, a gyermekekébe játékedényeket, állatalakokat, agyaggyőngyöket sat. Csak a legszegényebb halottak urnái üresek, vagy csupán egyszerű kőeszközt, egy-egy kovapengét, nyílhegyet, vagy ehhez hasonló tárgyat tartalmaznak. Az urna mellett ezenkívül nem egyszer kutyának, macskának és mókusnak a csontjaival ís találkozunk, a mí arra enged következtetést, hogy a halott kedvelt háziállatát ís vele temették. A bronzkor lakói elhagyták nemcsak a barlangokat, hanem azokat az egészségtelen földalatti lakásokat ís, aminőket a neolíth-korí ősA bronzkori temetkezés. A telepek. — 43 .—