Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

Bronzkori leletek Vác vidékén. lakónál megismertünk. A bronzkori őslakó inkább a völgyek aljába húzódott telepeivel, a minek okát a fém ismeretével fellépő tökéletesebb fegyvereknek és így a védelem teljesebb voltában és az ebből eredő személyes bátorság és közbiztonság fokozottabb mértékében kell keresnünk, vagy pedig vizek fölé, a vízből kiemelkedő magaslatokra és földnyelvekre cölöpkunyhókat épített. A kunyhókból kiszórt hamu, konyhahulladék és egyéb lom idők folyamán egész halommá nőtt föl, a mit a régészetben terramarenak, őskori konyhahulladék-halomnak neveznek. Ezek valódi hazája Felső-Olaszország, de nálunk is találnak ilyeneket a Tisza mentén. A szárazföldi telepeket és földvárakat a bronzkori őslakók nagyobb védelem szempontjából sáncokkal, főldhányásokkal vették körül, nagyobb halmokkal erősítették meg és a földvárakat mindig oly magasabb pontokra emelték, hogy azokról messzebb eső tájékokra kilátásuk nyíljék. Ezeknek a földváraknak a láncai ezenkívül optikai összefüggésben is álltak egymással, azaz : a helyek ugy voltak megválasztva, hogy egyik várból látni lehetett a másikat, hogy egymásnak jeleket adhassanak. Ezek a jelzések nappal füstoszlop, • éjjel tüz segítségétörténtek. A bronzkori emlékek hazai lelőhelyeinek tekintélyes számát a mí vidékünk adja. Orszentmíklós, Veresegyház, Váchartyán, Váckísujfalu, Vácrátót, Vácbottyán, Vácszentlászló, Galgamacsa, Galgagyőrk, Mogyoród és Rákospalota Pest megyében, valamint a városunkkal szomszédos nógrádmegyeí községek, nevezetesen Verőce, Nézsa, Osagárd és Romhány eléggé — 44 .—