Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)
I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA
karíkaídomban fordulnak elé és két végük rendszerint kisebb, behajló karikával bír. Testük vagy sima, vagy csavart. Az ujjvédő tekercsek bronzdrótból készülnek és a menetek párhuzamosan vannak egymás mellé helyezve, miáltal azok hengerídomot öltenek. Valószínű, hogy a kéz ujjaira húzták, hogy a kardvágás ellen védelmül szolgáljanak. Ide tartoznak a két tárcsával bíró példány ok ís. A fibula, vagy kapcsoló-tü az öltözet széleinek összetűzésére szolgált. Erre a célra alkalmasak voltak ugyan gombostűk ís, de a bronzkorban már külön szerkezetű rugós és kapcsos tűkkel ís találkozunk. Középeurópában talán épen hazánkban találták föl. Legrégibb, legegyszerűbb alakját a váci fibula képviseli. Er az alak az ű. n. peschieraí típushoz tartozik és Boszniából, Ausztriából, Mykenaeből és az olasz terramárákból ís ismert. Az őskori ruhakapocsnak ebből az igen korai formájából fejlődtek hazánk jellemző, kékésőbbí fíbuláí ís, melyek mindvégig megtartották a lapos, elnyújtott alakot. (Pulszky Jerenc, Magyarország Archaeologíája I. 164., M. Nemzeti Muzeum Kalauz A Régíségtárban 15. kiadás 101.) A karperec a bronzkori ember igen gyakori ékessége. Teste tömören van öntve és vagy teljes kört ábrázoló karíkaídomú, összeérő végekkel, vagy elípszísz alakban kanyarodó és két végén nyitva van. Felületük öntött bordákkal, a legtöbb esetben azonban bevésett vonaldiszekkel ékesített. Sokféle változatát ismerjük. Nagyon valószínű, hogy nemcsak ékszer gyanánt használták, de a nyers fémanyag továbbszállíAz ujjvédő. A fibula A karperec. - 39