Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A sarlók. Bronzkori tárgyak. tására ís szolgáltak, így tehát tágasabb értelemben pénzeknek tekinthetők. (Karíkapénzek.) A sarlók hazánkban nagy számmal fordulnak elő, a mí 3rra tanít, hogy bronzkorunk lakói ís íntenzív mértékben foglalkoztak fö^dmíveléssel. A sarló idoma lényegében a maiéval megegyezik ; mindig a jobb kéz számára készült, alsó lapján sima, a felsőn pedig kidomborodó. Egyik végén kiálló pecke a nyélbe való erősítésre szolgált. A fokosok idoma két osztályba sorolható. Az egyiknek két vízszintesen álló karja hengerídomű és kőpüje a test közepén függőlegesen áll, a másiknál a nyélJyuk a szerszám vége felé látható, egyik nyúlványa pengealakban kiszélesedik, foka pedig csúcsos kiugrással bír. A csákányok vannak sokszor a legpazarabbul díszítve. Ez esetben hatalmi vezéri jelvényeknek tekinthetők. Eme tárgyakon kívül a bronzkorban előfordulnak még fejékek, sisakok, nyílcsúcsok, övpántok, zabiák, fűrészek, csíptetők, buzogányok, korongok, szekérkerekek, rúdra való végek, lószerszámra való csöngődíszek, kisebb ékszerek és egyéb, rejtélyes rendeltetésű tárgyak. A korszak végéről valók a nyílcsúcsok, a melyek sorában ismerünk szakálas példányokat és olyanokat, a melyeknek teste hengeridomú, kíhegyesített csúccsal, oldalán hosszú éles bordával. Ugyanebből az időből való a beretva ís, mí azt bizonyítja, hogy a bronzkorban már dívott a beretválkozás. Fölötte ritkán sisak ís fordul elő. A lószerszámra való különböző csótárok, csüngő-díszek, a bronz szekérkerekek s a zabiák végre arra tanítanak, hogy a lovak — 40 .—