Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)
I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA
Bronzkori tárgyak. balta hazai bronzkorunk leggyakoribb alakja Testének alsó része ékalaku, kétoldúlú éllel ; a felső rész henger vagy elípszíszídomú és a nyél számára tokkal bír. A régibb tokos vésőknek nincsen fülük, a fiatalabbak peremén egy apró fület találunk, a mely arra szolgált, hogy a vésőt a könyökben hajló fanyélre zsineggel vagy szíjakkal megerősíthessék. Hazai, bronzkorunkban egy különálló változatot mutatnak azok a tokos balták, a melyeknek pereme a füllel szemben csőralaku kiugrással bír. A fejsze és balta többnyire rézből, vagy csak csekély óntartalmú bronzból készült és nyéllyukkal, vagy kőpüvel van ellátva. A kés ritkább tárgya a bronzkornak, mivel azt sokáig helyettesítette a tűzkőből, vagy obszídíánból pattantott penge. A bronzkés egyélű, hosszú pengével és többnyire nyélnyulvánnya! bír a csont- vagy szaruboríték számára. A lándzsa két szarnnyal és rúdra való kőpüvel bír. A rudat minden esetben két szembenálló nyíláson át szeggel erősítették a köpübsA bronzkori lándzsák lényegükben mindvégig egyformák maradnak ; változatok csak a szárnyak élének különböző hajlásában, a kőpü idomában és a díszítésben lépnek föl. A karvédő tekercs ruganyos bronzsodronyból hengeralakban készül. Ha olyan átmérővel bír, hogy a karra felhúzható, rendeltetése iránt nem lehetünk kétségben, mely bizonyára az volt, hogy a kart a kadvágás ellen megvédje. Ismerünk azonban olyanokat is, melyeknek átmérője csekély arra, hogy karra húzhatók volnának. Ebben az esetben rendeltetésükkel nem vagyunk tisztában. A nyakékek, nyakperecek rendesen nagyobb 38 —.