Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

ruból készült markolatboríték; felszegecselése számára lyukak vannak hagyva. A pengék vagy nádievelü, vagy lílíomlevelü, vagy hullám-vonalú ídomuak. Végül a harmadik csoportba azok a kardok sorolhatók, a melyeknek markolatai is tömör bronzból készültek. A markolat minden esetben külön van öntve és a penge a markolat két nyúlványába 2 bronz-szeggel van beerősítve. Az ide tartozó kardok javarésze hazai fejlemény lévén, a magyarhoni bronzkulturának legjellemzőbb emlékei. A bronzkori tárgyak változatos sorából csak néhány nevezetesebb eszközt írunk le. A tőr aránylag ritkán fordul elő, mert a bronzkorban nem volt nagy szerepe. Ekkor már ismerték u. í. a kardot. Korra nézve az a tőr az idősebbik, a melyiknek csak a pengéje van bronzból és a melyiknél a fa, csont vagy szarumarkolatot szegekkel erősítették a pengéhez. Az ár, szintén csak ritkán fordul elő, mert leginkább csontból készítették. Ugyanígy vagyunk a tűvel ís. A keskeny véső mai vésőink alakjával bírt, éle rendesen kétoldalú s kevéssé ívelt. A tokos vagy köpűs véső, bronzkori régiónkban külön típust képvisel és a keskeny vésőtől abban különbözik, hogy kiszélesedő felső részén a nyél számára kőpűvel bír. Ettől merőben különbözik a peremes véső, melynek teste mindkét oldal felé kissé kiszökő szárnyakkal, peremekkel van ellátva. Az északi és a franciaországi bronzkori régiónak gyakori alakja, nálunk ritkább. A tokos véső, vagy helyesebben a tokos Bronzkori tárgyak. Vésők. 37 -